Irodalmi Szemle, 1971

1971/3 - Egri Viktor: Visszapillantó tükörben

s velem együtt őt Is elemésztheti. Ha elpusztul, én leszek az oka, hogy négy gyereke árva marad.

A városnézés nem járt örömmel, pedig a nyárvégi nap melegen tűzött, és a hajnali eső után minden megfürdetve, frissen ragyogott körülöttünk. De már a pályaudvar előtti téren körülfogott minket egy falka kéregető gyerek. Ha velem a kenyérzsákom, szétosztom mindenemet. Kornél és Ákos is ezt tették volna, olyan szívszorongató látvány volt ez a sok ijesztően sovány, lázas szemű kis rongyos — mintha egy gyermek- menhely elvadult kis lakói lepték volna el a teret.

Pozsonyban és másutt a legsúlyosabb rokkantat sem lehetett visszatartani, hogy idegsokkos testét ne vonszolja végig az utcákon, csonka végtagokkal, elvesztett emberségével oda ne álljon a pályaudvar kijáratához, oda ne kuporodjon egy templom lépcsőjére, alamizsnafilléreket váró sapkájával a lábánál.

Nem kellett erről beszélnünk: a gyerekfalkának belénk csimpaszkodó, lerázhatatlan nyomorúsága a teljes vereség, s a mi utunk józan ésszel fel nem fogható ostobaság; hiába vetnek oda minket a háború Molochjának, a pusztulásunk a pillanat töredékéig sem tartóztathatja fel az összeomlást.

— Élvezzük ki fenékig az utolsó napokat — döntötte el nagy hangon Ákos. Igaza van: húznunk kell az időt, bűn volna a menetlevél lejártánál akár csak egy órával korábban jelentkezni.

Am az „élvezet“ elmaradt. A Ringeken, az Opera körül és a Grabenen, amerre a császárvárosban többször járt Kornél kalauzolt, nem láttunk már kolduló gyerekeket — a cirkáló rendőrök innen elzavarták volna a rongyosokat —, mégis ránk telepedett a szegénység s kifosztottság, a vereség érzése.

Kornél ellenezte, hogy a Ringnék valamelyik előkelő éttermébe betérjünk. Éhen maradnánk attól, amit pecsenye címén tálalnának, legfeljebb a példásan udvarias, öreg pincérek frakkjának, fehér ingmellüknek látványával lakhatnánk jól.

A gyors fülkéjében egymást kínálgatva pompásan belaktunk. Kornélnak fonott ele- mózsiás kosara is volt, fejedelmien megrakva sülttel, disznósággal és süteménnyel. Akadt benne öklömnyi alma és muskotályszőlő meg papramorgó, jó erős törkölypálinka és az ő kedvéért sietve sajtolt must — modori gyerek volt —, így hát nem szenvedtünk semmiben hiányt.

Régimódi Pullmann-kocsiban utaztunk, két ajtaja jobbra és balra egyenesen a kocsi lépcsőjére nyílt; a fej magasságában támlák két részre osztották. Kívülünk még két formás fiatal nő kapott helyet a fél fülkében — a legények a szomszédos harmadosztályú kocsiban utaztak.

Nem hagytuk éhen útitársainkat. Előbb csak kényeskedve csipegettek, aztán ők is oly buzgalommal nekiláttak az evésnek, mintha hetek óta színét se látták volna laktató ételnek. Hamarosan kiderült, hogy harmadnapja vannak úton, Bukarestből jönnek, s a német hadseregparancsnokságon dolgoznak. Ne higgyük, hogy csak afféle tipp- mamzelek, fontos a beosztásuk, a főhadvezetőség leveleit írják, a titkos jelzéssel ellátott parancsokat és bizalmas közleményeket.

Nem állíthatnám, hogy sokat adtak a titkokra, de talán semmi kémgyanúst nem láttak rajtunk. Később, amikor már jól bennejártunk az éjszakában, és a lámpákat eloltottuk — csak egy kékre festett villanykörte szórt némi fényt a mosdófülke ajtaja fölött —, úgy láttam a félhomályban, a dámák egyike bizalmas közelségbe kerül a bő- vérfi Kornéllal. Elharapott apró lihegések és kacarászások elárulták, hogy a magukra borított takarók és kabátok alatt egy kis szeretkezés indul, amelyben az efféle játékban jártas dáma lehetett a kezdeményező. Ezt abból sejtettem, hogy az éjszaka folyamán többször is benyitott a mosdóba, és valahányszor visszajött, odabújt a nagyokat horkantó Kornélhoz.

Reggel hat felé érkeztünk az eső függönyétől takart Salzburgba — azóta is mindig csak esőben láttam Mozart szülővárosát —, és nem mozdulhattunk ki a pályaudvarról. Túl a határon, a német Freilassingban is hosszan vesztegeltünk.

München előtt a dámák egyike azt tanácsolta, hogy a pályaudvarral szemközti Deutscher Kaiserben szálljunk meg. Mi, osztrák“ tisztek bizonyára kényelmes szobát kapunk, a legényeinknek is lesz ágyuk, és ők is megszállnak ott a kedvünkért egy éjszakára.