Irodalmi Szemle, 1971
1971/3 - Duba Gyula: Győry Dezső költészete
IV. Győry Dezsőnek lehetővé tette a sors, hogy azoknak a magyar költőknek a sorát növelje — talán az utolsók egyike? —, akik hatásosan és becsületesen valósították meg önmagukban a költő-néptribun forradalmi típusát. Persze bizonyára helytelen lenne ezt csupán olyan misztikus — és ködös — tényezővel magyarázni, mint a sors; az emberi sors dialektikus elemzése megkívánja, hogy lényegét összetevőiben vizsgáljuk, alakulásának okait azokban az erőkben és külső hatásokban keressük, melyek eredőjeként megnyilvánul. Győry esetében két tényező mutatkozik döntőnek: a megrendült nemzeti lét intenzív átélésében gyökerező, társadalmi tettre vágyó egyénisége és a szlovákiai magyar kisebbség társadalmi és szellemi valósága. A kettő eredőjének terméke: Győry Dezső, a költő. Szó esett már kisvárosi nemzeti — középosztálybeli környezetéről, melyben született, a történelmi-irodalmi légkörről — magyar tanár apa, „Akácvirág“ anyu —, amely a költészet felé irányította, és érzelmí-indulati lehetőségekkel ruházta fel, de nem beszéltünk még arról, hogy távolodása ennek a környezetnek az ideáitól, az új életérzés, melyet kialakított magának, szellemi fejlődésének az iránya az őt körülvevő valóság emberformáló kényszerének az eredménye volt. Kora „szlovenszkói“ kisebbségi valóságát tétova útkeresés, rögtönzött politikai állásfoglalások és demokratikus légkörben dúló, ádáz pártharcok jellemezték. Lényeges — talán döntő — vonása ennek a patriarchálisan kavargó politikai színjátéknak a legális kommunista párt és közvetítésével a marxi eszmék közéleti hatása, az osztályharc elméletének gyakorlati jelenléte, Fábry egyénisége, szerepe. (Érdekes, hogy szűkebb társadalmi valóságunk minősítése során a szempontok elemzésénél mennyire Fábry felé vezet minden út!) A közéleti szerepet vállaló költőt, illetve a politikai költészetet kora társadalmi valósága determinálja. Fábry írta (éppen Győryt köszöntve 70. születésnapján): „a költészet: magatartás.“ Győry ezt az igényt valósította meg, számára a költészet társadalmi szerep, közösségi tett, provokálóan kinyilatkoztatott életérzés. Meditáló, de nem magába forduló, önelemző és formateremtő, lírája a költő és a világ kölcsönhatását tapogatja és direkt módon tárja fel. Kerüli az elvont tartalmakat. Alig van verse, amelyet „csak“ esztétikai indítékokból írt volna, önmaga megnyugtatására, mások gyönyörködtetésére; verseibe felismeréseit, véleményét, fontosnak vélt gondolatait építi be, nem gyönyörködtetni, hanem változtatni akar. Nem a szépet keresi, hanem az igazat. Alig írt szimbolikus verset, stíluseszközei, fegyverzete az egyenes beszéd — névadás, mondja Fábry —, a nyílt gondolat, nem sejtet, hanem meggyőz vagy felvilágosít. Gondolati költő, s az eszme a hajtómotorja. Csoóri Sándor írja Enzensberger kapcsán: „a gondolati költészet alapfeltétele: a költő találkozása a cselekvéssel.“ Győry lírája tartalommal tölti meg és kimeríti ezt a definíciót. Érzelemgazdagságának és információbőségének, időálló értékeinek innen a forrásuk, de esztétikai gyengéi is innen erednek. Beszéljünk először költészete negatívumairól! Közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy tudvalévőén korunk fokozott igénnyel kéri számon a verstől az esztétikai értékeket, az etikai tartalom felett gyakran elsiklik, illetve nem tartja lényegesnek, és a költő feladatául a megsejtett titkok felfedését, a kimondhatatlan kimondását és a végtelen (mert bizonyíthatatlan) költői megjelenítését jelöli meg. (Erre később még visszatérünk.) Külön is hangsúlyoznunk keli ezt a tényt azért, mert mindez Győry számára idegen. Ady hatott rá, de a „minden titkok versei“-nek a motívumát nem vette tőle át. Ö — bár expresszív víziókat lát — nem sejtelmes és titokzatos, hanem „törvénytábla-szövegező“ (Fábry), s a törvénynek pontosnak és érthetőnek kell lennie, hogy szerinte éljenek. Meglátásai, nyíltan és pontosan megfogalmazott sejtései nagy történelmi tablókká állnak össze, így mentve át az időben — szinte vizuális — képi tartalmukat, információ- bőségüket, megközelíthetően, általános érvénnyel és szuggesztív gondolati erővel nemzedékről nemzedékre. Lírája erősen leíró jellegű, valahol az eposszal, epikával rokon. Kassák írja: „a stílus formaegység — a forma pedig az idő reprezentánsa a művészetben.“ Milyen Győry stílusa? Hogyan szolgálja költői céljait? Nyelvezetében érezhető bizonyos — nem mindig szerencsés — archaizmus, a múlt század végi nemzeti kultúra nyelvi vetülete, mely csökkentheti érzelmi dinamikáját, és kifejezésbeli konzervativizmust eredményezhet. Ehhez járul — a közéleti szerep és időszerűségigény eredője — az itt-ott jelentkező mügondhiány, amelyet még erősít a vers műfaji ren
