Irodalmi Szemle, 1971

1971/2 - FIGYELŐ - Szakolczay Lajos: Mocsár Gábor: Égő arany

izont nem az uralkodó társadalmi rend negkérdőjelezése, megdöntése a téma, íanem ennek a sokszínűségben is fejlő- lést tükröző magyar valóságnak az jlyanfajta feltérképezése, amely a tár- ;adalom alakulását-változását a maga örténetiségében, dialektikájában szemlé- i, s a folyamatról készített látlelet nem illene, hanem érte van. A hibák meg- átása és feltárása nem nemzetet bom- asztó, hanem nemzetet építő cselekedet.

S hogy igazi hivatását betölthesse, lem szabad megkerülnie a kényes témáját, hiszen az elhallgatás nemcsak elodázza, hanem fokozza is a bajt.

Mocsár Gábor olajról és az olajmunká- ;ok életéről írott könyve méltó indítása íz új sorozatnak, igazi felfedezése egy izűkebb körben ismert témának és a be- őle fakadt problémáknak. Olyan irodal- ni szociográfia, amely a tudományosság Harcába bújtatva is valódi irodalmat ad, is — éppen ez a legnagyobb érdeme —, ikkor is úgy olvastatja magát, amikor lem történeteket, hanem konkrét műsza- ü-tudományos folyamatokról ír, mintha íz széppróza lenne. A laikus olvasónak íz újdonság számba menő kifejezések íemhogy elvonják a figyelmét, de még érzékenyebbé teszik az adott probléma nűszaki megoldása iránt. És mikor a szorosan vett szakmai dolgokat elhagy- /a, a tágabban értelmezett valőságmo- lellt, az olajipari dolgozók rétegviszo- íyait kutatja, akkor tör fel belőle igaián a sok harcban edzett szociográfus .zenvedélye. Képzeletét, gondolatvilágát íz még csak élénkíti, hogy az addig obbára parasztszociográfiával szemben nőst egy átalakulóban levő — félig paraszti, félig ipari — réteg mozgástörvé- íyeit, kétlakiságukból következő felemás íelyzetüket tanulmányozza. Az olajbá- íyászat talán az egyetlen iparág, amely lem helyhez kötött, s a kutatófúrások iltal felderített olajlelőhely egyben meg- íatározza a vonulás irányát is, munka- írő-toborzó hatása a helyi faivak lakői- jói (parasztokból, erdőmunkásokból, öldmunkásokból) szippant el egy nem s kis népréteget. A tegnap még paraszti nunkát végző ember új környezetbe —

— ha a szabad ég a munkahely tetője is

— új ipari mikroklímába kerül, most már íz az újonnan kialakított környezet for- nálja viselkedését, gondolkodásmódját, ;z jellemzi igazi arculatát. Még kötődik i csendes világával nyugodtságot sugárzó faluhoz, s ha ingázó: hetenként vagy tíz-tizenkét naponként hazajáró is, gondolatvilágának tetemes hányadát az „olajos“ környezettel kapcsolatos dolgok teszik ki. Még egyik lába a paraszti birtokon van, de a másik már elmozdult új távlatok, a nagyobb kereset lehetőségét felvillantó jobb munkakörülmények felé.

Szociográfusnak kincsesbánya ez az átmeneti állapot, hiszen a képlékenysé- gében állandóan változó anyag mozgás- törvényei egy újfajta író-szoclográfusi nézőpont kialakítását teszik szükségessé. A pillanatnyi egyedi helyzet megragadását úgy kell visszatükrözni, hogy benne legyen az általánosra következtethető szakasz parabolájának a csúcspontja is — a vizsgálatilag tetten ért valóság egyazon helyzetre most már nagyjából meghatározott fejlődésiránya —, ugyanakkor ez ne jelentse a zártságot, az elméleti konstrukció valóságtörvényt „megsemmisítő“, mindenekfeletti voltát. Az állandóan alakulóban-változóban mégis azokat a lényegjegyeket megragadva, mely a szociográfusi hűség valóságot objektíven visszaadó szándékán túl a kérdésfeltevésig jut el, megkérdőjelezve nemcsak önmaga kutatási irányának helyességét, s az így készült felmérés eredményességét, hanem mintegy a választ adás egyfajta lehetőségét is sugallja. Nem egyszerű szociográfiai felmérés, amely a meglevő helyzetképet pontról pontra rögzíti, s ezáltal „leragad“ az adathalmazban — habár az ilyenfajta munkamódszernek is megvan a nagyon is becsülhető eredménye —, hanem olyan irodalmi szociográfia, amely a feltárt valóság tényadatain túl, az írói gondolkodás s az ezzel természetesen vele járó, a vizsgálandó anyagot művészi alkotássá szervező összkép jelenlétével tüntet. így mosva el a szociográfia és a színtiszta irodalom közötti — gondolkodásunkban nemegyszer most is jelen levő — határokat. Mocsár anyagrendezése, felfedezés számba menő ténymegállapításai, a- nyagának írói látásmódjából következő, a mű egészét főbb vonalaiban meghatározó politikuma egy erős hevületű szociográfusi alapállást sejtet, mindezt még tetézve a szépprózában otthonos író atmoszférateremtő erejével, fogalmazásmódjának realista árnyalatával, és nem utolsósorban az írói szociográfiához elengedhetetlenül szükséges bátorsággal.