Irodalmi Szemle, 1971

1971/2 - FIGYELŐ - Szakolczay Lajos: Mocsár Gábor: Égő arany

Hiszen megbolygatott méhkasba nyúl akkor, amikor a külföldön is nagy port felvert 1948-as MAORT-per politikai bel- viszályoktól még csak tetézett problémakörét, a helyzet ilyenné való alakulásának háttérben maradó mozgatórugóit feszegeti, és nyíltan kimondja — ami eddig még a nagy nyilvánosság előtt nem történt meg —, hogy a koholt vádak alapján elítélt MAORT-szakemberek nemhogy Magyarország olajhozamának meny- nyiségét veszélyeztették, „szabotálásuk- kal“ a népi hatalom ellenségeivé válva, hanem ők voltak igazán azok, akik szakértelmükkel igyekeztek megakadályozni a magyarországi olajmezők idő előtti tönkretételét. Az író ezzel nem az amerikai olajcápák magyarországi ténykedését védi — okosan rámutat az amerikai olajnagyhatalom világhódító szerepének politikai hátulütőjére —, hanem a külföldre disszidált „magyar ügyintézők“ mocskolódó, csak saját maguk profitját néző harácsolásával szemben igazságot szolgáltat a szakértői vélemény hangoztatásával „bűnössé" vált embereknek. Ellentmondásos idők, ellentmondásos helyzetek, az anyagi és erkölcsi kárt nézve a MAORT-per egy kisebbfajta nemzeti tragédiával fölér, de históriája nem minden tanulság nélküli. A személyi kultusz torzító hatása itt is nyilvánvaló, de az egyéni felelősség kérdését, az alakuló szocialista társadalom egyes vezető egyéniségeinek erkölcsi-etikai viszonyulását a dolgozókhoz, kár volna megkerülni. Mocsár elemző hangja a krimibe illő történetet nem vezeti a langyos — csak történésekre, izgalmas eseményekre reagáló — figyelem zsákutcájába, hanem érvek és bizonyítékok felsorakoztatásával az objektív valóság hű tükörképét adja. Kérdésfeltevésében, oknyomozásában a dialektikusán gondolkodó marxista eszményképe vezérli, az anyag megformálásában pedig saját írói tapasztalata. Ügy mesél, hogy alig vesszük észre a külső burok, meseváz alatt meghúzódó izzó gondolat valóságfeltáró, vitára ingerlő szándékát, mégis ez tart fogva bennünket, a háttérből csöndesen elő- sompolygó igazságkereső szenvedély, a miérteken (ha csak zárójelben is) töprengő, olvasót magával ragadó írói gondolkodás, amely sohasem kinyilatkoztat, csak kérdez, de az önmagával való tusakodásban mindig megfogalmazza az egyik, szerinte lehetséges választ. Az

olajbányászatban laikus író önmagafaggatása néhol befelé néző öniróniával párosul (talán legkézzelfoghatőbban az Oj roham az energiákért című fejezetben), oldottabbá téve saját maga és a szintén nem hozzáértő olvasó számára a tudományos megközelítést. Szatírára hajlamos látásmódja, karikirozó képessége ha csak nyomokban is, az egész műben fellelhető. Egy-egy anekdota közbeiktatása vagy a vele való párhuzam felfedése könnyebbé teszi a szigorúan vett szociográfiai légkört. Mégis itt kísért a legtöbb veszély arra, hogy a mű központi gondolatát egy-egy rész sikertelen „oldott- ságával“ az általa kijelölt szint alá süly- lyessze. Az olvasónak ugyan élvezetet adó „lazításban“ nem mindig valósul meg a szándékolt megformálás hatékonysága. A mű szerves egészébe nehezen illeszkedik bele az egy fejezetet kitevő, geológussal történt beszélgetés, amely az olaj keletkezését és a vele kapcsolatos műszaki problémákat taglalja. De ezt a felemásságot mentheti, hogy az író olyan kérdésekben is állást akart foglalni, amelyek távol esnek a mű — egyébként következetesen végigvitt — felfedező szándékától. A kőolaj keletkezése, a rétegviszonyok és az ehhez hasonló többi kérdés — legalábbis ilyen szinten — nem vitatéma. Mocsár kőolajbányászati tudományba tett kalandja ezért nem hozta meg a várt hatást. Szerencsére a többi fejezet magas szintű megformálása, az igazi szociográfusi szem meglátásai s a dolgok-viszonylatok felületén áttörő és lényegig hatoló fürkész tekintet az előbbiekben szóvá tett hiányosságokért gazdagon kárpótol. Ott érzi igazán otthonosan magát az író, ahol életsorsok alakulását, generációk összecsapását, az ipari táj arculatával alakuló ember fejlődéstörvényeit, társadalmi modelljét rajzolja. Ott, ahol tulajdonképpen minden írói szociográfiának van a hazája: a társadalom mozgástörvényeit a maga dialektikájában vizsgálva eljutni az emberhez. S ezzel a módszerrel dolgozva lesz Mocsár könyve sokkal előremutatóbb minden adathalmazt aprólékosan egybe- gyűjtő statisztikánál, hiszen végigkíséri egy alakuló fiatal iparág minden egyes mozzanatát a megszületés pillanatától a technikai forradalmak segítségével történt kiteljesedésig, gondolatvilágában az örökösen változó anyag fejlődéstörvényeit hirdetve, töprengéseiben a nyi