Irodalmi Szemle, 1971
1971/2 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Olvasónapló (Leopold Lahola: Véletlen ismeretség)
teserű élmények hosszú sora, melyek ilete Odisszeáján végigkísérik. Kétségek, i kétségbeesés árnyai tapadnak a sarká- íoz, bármerre jár; a szlovák irodalomén alig akad társa, aki a háború ször- íyűségéről, kísérteties borzalmairól any- íyit tudna, és személyesen annyit átélt /olna, mint ő. Kegyetlen a könyve, mert cönyörtelenüi kegyetlenek az emlékek, is csak úgy tud szabadulni tőlük, ha Jntépő marcangolással vallani próbál •óluk. A történetek javát a valóság diktálta, ä valóság logikája szerint így kellett nlndennek megtörténnie, ám ez a realizmus nem zárja ki, hogy a párbeszédek- Den és leírásokban az író képzelete ne munkáljon, bőséges teret ne kapjon böl- ^selkedő hajlama, amellyel a helyzeteket analizálja, a környező világ ellentmondásaiban eligazodni próbálkozik. A konfliktusok alapvető elemei: az emberség összecsapása az állatiassággal, a jó harca a gonoszság ellen. A cselekvő személyek két táborban állnak; sorsszerű ellentétek választják szét őket egymástól, s az egyén összemorzsolódik, elpusztul az összeütközések során. Örök témakör ez, a háború éveiben és a háború után az új francia próza és dráma (Vercors, Salacrou, Sartre) tágította és újította, a szlovák Irodalomban Lahola — a franciák hatására — morális álláspontjával, antifasiszta elkötelezettségével" csatlakozik hozzájuk, és ezzel az elkötelezettségével nem áll itt egymagában: megmutatkozik Vladimír Mináč, Rudolf Jašík, Dominik Tatarka regényeiben, Peter Karvaš egész életművében, Ivan Bukovčan filmforgatókönyveiben és új drámájában is. Nézzük meg ezek után közelebbről, hogyan nyilatkozik meg Lahola egzisztencialista filozófiával terhelt prózájában a feltétlen erkölcsi parancs, s hogyan morzsolódik darabokra minden emberi etika a háború durva és kegyetlen kényszere alatt. A szörnyű példák egyike az apa, akinek meg kell fojtania kisded gyermekét, hogy sírása el ne árulja a fasisztáktól körülfogott és menekülni kényszerülő partizánosztagot. Egy másik novellában a transzportot összeállító parancsnoknak a listába fel kell írnia édesapját, bár tudja, hogy ezzel a halálba küldi. Nincs kiút, nincs menekvés, végzetesen, elkerülhetetlenül így kell lennie: A Fontetieri című elbeszélésben is ilyen végletesen szélsőséges esetet teremt az író: a faji előítélet zsákutcába kergeti az írás cigány hősét, aki végül tragikusan elpusztul. Van egy jelenete a novellának, amelyben a cigány kifakad: „... mondd csak, Pardel, hány évig kell élnem köztelek, hogy én is szlovák legyek, akárcsak te. Ötven vagy száz évig?" Lahola a vádat egy ember szájába adja, aki nem ismeri az asszimiláció törvényeit, és csak ösztönével tapogat az igazság felé, de nyilvánvaló, hogy a kérdés az emigrációba kényszerített, sebzett író leikéből fakad, az ő sebzett- ségét tehetetlenségét és fájdalmát fejezi ki. A Párbeszéd az ellenséggel című hosz- szabb lélegzetű, párbeszédeiben helyenként csináltnak, Irodalmárkodónak ható elbeszélésében egy Helmut Kampen nevű német katona parancsot kap, hogy végezzen ki egy partizánt. A bölcselkedésre hajlamos, művelt Kampen nem tud eleget tenni a parancsnak, beszédbe elegyedik a fogollyal; a sokszor csúfondá- ros, szatirikus hangvételű vita az ölés, a háború értelmetlenségét, teljes emberi csődjét mutatja be. A helyzet azonban fordul: a partizánt társai kiszabadítják, Kampen fogságba kerül, és most a partizánnak kell kivégeznie a németet. Bármennyire lázadozik a parancs ellen, engedelmeskednie kell, mert a háború értelmetlen törvénye, hogy az életben maradáshoz, a háború megnyeréséhez erre szükség van. A David Krakower temetése című novella története a háború után New Yorkban játszódik le, előzményei azonban visszanyúlnak a háború idejére. Valahol lengyel földön a később Amerikában meggazdagodott David Krakower egy tábor felszámolásánál kilép a tömegből, és arra kéri a kivégző osztag parancsnokát, engedje meg neki, hogy a gödör előtt, ahová a lelőtt áldozatok belehullanak, elénekelhesse Az irgalmas Úristen kezdetű gyászéneket. Egy Keldich nevű, véletlenül életben maradt lengyel zsidó háromévi keresés után megjelenik a milliomos házában, és bejelenti a gyászénekért kegyelmet kapottnak, hogy megöli. Keldich szemében ez erkölcsi parancs, bosszúállás azért, hogy Krakower az énekével a tömeggyilkosságból gyász- szertartást csinált. „Ezzel adósa vagyok azoknak — mondja — akik akkor mezt-
