Irodalmi Szemle, 1971

1971/2 - Popély Gyula: A Masaryk Akadémia működése

Az új vezetőség semmi esetre sem volt olyan összetételű, hogy lehetővé tette volna a tiszta, önzetlen kulturális munka megindítását. Egy tehetetlen, bürokratikus személyi klikk lett belőle, amelyből nem is a jó szándék hiányzott, hanem — egy-két tagját kivéve — a képesség és a merész előretörni akarás. Ez a kórtünet még azzal súlyosbodott, hogy a tagság egy részének — alkotó képességek hiányában — szintén ez a tes- pedt semmittevés felelt meg legjobban.

Most bosszulta meg magát az a gondatlanság, amelyet az alapító tagság névsorának összeállításakor követtek el.

A Társaság támogatását élvező Magyar írásnak a szlovenszkói magyar tudományos munka hiányainak okaival foglalkozva a következő megállapításra kell jutnia: „Tudományos központunk nincsen. A csehszlovákiai magyar tudományos, irodalmi és művészeti társaságot, az úgynevezett Masaryk Akadámiát a legjobb akarattal sem mondhatjuk annak. Sem szervezete, tagjainak felkészültsége, sem anyagi erőforrásai, sem szelleme nem olyan, hogy a magyar szellemi élet központja lehessen."110 Ez a megállapítás nem egyedülálló. Árva Pál festőművész a Magyar Újságban így nyilatkozik a Társaság tehetetlenségéről. „Sajnos, ez az Akadémia két éves fennállása alatt nem bizonyult annak a kulturális gócnak, aminek rendeltetett, s lehet, hogy nem is ambicionálja azt a jeladatot, amely a mai körülmények között egyedül őrája hárulhat.“111

A Társaságban a klikkszellem lassanként annyira eluralkodott, hogy az már a hivatalos szerveket is kezdte komolyan foglalkoztatni. A belügyminisztérium és az Országos Hivatal egyre sűrűbben érdeklődött a pozsonyi rendőrparancsnokságon keresztül a Társaság belső helyzete iránt. Egy, a rendőrparancsnokságnak 1935-ben benyújtott bizalmas jelentés meglepően reálisan tapintja ki a lényeget; valószínűleg a Társaság egyik tagja írhatta. A jelentés írója szerint hibás volt már a Társaság alapításának módja is, s ezért nincs és nem is volt tekintélye, botrány botrányt követett. Élén korrupt vezetőség áll. „Ha a Társaságot nem fedte volna a köztársasági elnök neve, és nem rendelkezett volna egy millióval, rég elmerült volna a köznevetségben és közutálatban. Mostanában a Társaság vezető emberei már kiépítették egymásközt az érdekkapcsolataikat, kifelé már nincsenek botrányok, de a Társaság csúnya múltja sohasem válik elfedhe- tövé, annál kevésbé, mert szellemi működése olyan jelentéktelen, hogy nem tudja eltakarni a történteket" — szögezi le a bizalmas jelentés. Az első tisztújító közgyűlésen megválasztott vezetőségről a következőket mondja: „A Társaság mai vezetőségének egy kihalt agyú gárda az alátámasztó ja, hálából azért, mert tagságot kaptak. A nívónak ilyen drasztikus leszállítása tisztán kortes okokból, beillett a Társaság eddigi botrányainak sorozatába... A közvélemény ezen okoknál fogva a klikkuralom és a korrupció fészkének tekinti a Társaságot .. .A Társaság teljesen elszigetelten áll a magyarságon belül." Végül le kell szögeznie a keserű igazságot: „A Társaság csak egy fölülről létrehozott, az államtekintély jellegével felruházott, közfunkcióra alkalmatlan, de vagyoni alapjánál fogva fönnállásában biztosított intézményt jelent. Az egész hasonlít egy, a kormányzat által szubvenciónált újsághoz, amelyet senki sem akar olvasni ...............Az egész Szlovenszkón a Társaság életéből semmi sem jelentkezik, ha csak

nem az a néhány vicc, melyeket a kávéházakban a Társaságról mondanak “m Ez tehát a bizalmas jelentés lényege, s írójára, sajnos, még azt sem mondhatjuk, hogy túlzottan felnagyítva mutatott rá a Társaság életének árnyoldalaira.

Április 7-én tartotta a Társaság 1935. évi rendes közgyűlését. Ezt megelőzték az egyes szakosztályok 1934. december 30-án tartott ülései, amelyek egyben évzáró ülések is voltak. Itt történtek döntések az irodalmi és tudományos osztályok díjainak kiosztásáról.

109 A Társaság krónikája

Magyar Figyelő, II. évf. 1—2. sz.

!10 Z.: A szlovenszkói magyar tudományos munka hiánya Magyar írás, III. évf. 6. sz.

11'- Árva Pál: A mellőzött magyar művészet Magyar Ojság, II. évf. 87. sz. 1. 1.

112 5SŰA. 65:213-397-9