Irodalmi Szemle, 1971
1971/2 - Popély Gyula: A Masaryk Akadémia működése
A 17 gépelt oldalnyi alapszabályok jóváhagyását az 1932. szeptember 28-án tartott elnökségi ülésen jelentette be Szerényi Ferdinánd főtitkár. Mindjárt az elején leszögezi a szabályzat, hogy a Társaság székhelye Pozsony, de hatásköre Csehszlovákia egész területére kiterjed. Feladata, hogy elősegítse a csehszlovákiai magyar tudomány, irodalom és művészet fejlődését. A Társaság három osztályra tagolódik, de az egyes osztályok tagjai még újabb alosztályokban tömörülhetnek érdeklődési csoportok szerint. Az intézmény tárgyalási nyelve magyar lesz. Az alapszabály szerint a Társaságnak négyféle tagjai lehetnek: rendes, levelező, extern és tiszteletbeli tagok. A Társaság rendes tagjai — a 9. § 2. bekezdése szerint — csak olyan nagykorú csehszlovák állampolgárok lehetnek, akik a tudományos, irodalmi vagy művészeti életben komoly elismerést szereztek. A paragrafus szerint tehát nem magyar nemzetiségű egyének is rendes tagjai lehetnek a Társaságnak. (Az alapszabályzat-tervezet a rendes tagok esetében a magyar nemzetiséget is kikötötte, de ezt a megszorítást a jóváhagyó hatóságok elhagyták.) Az alapszabályok szerint minden rendes és levelező tag legalább háromévenként egyszer köteles osztályának beszámolni az általa végzett tudományos, irodalmi vagy művészeti tevékenységről. A Társaság elnöke minden évben köteles összehívni legalább egy közgyűlést, az egyes osztályok elnökei pedig legalább kétszer évente osztályüléseket. A közgyűlés akkor határozatképes, ha a rendes tagoknak legalább a fele jelen van. Az elnöknek minden határozat ellen vétójoga van. Az iskolaügyi miniszter a tagság soraiból bizalmi tagot nevezhet ki, aki — az elnökhöz hasonlóan — vétójoggal rendelkezik. Figyelmet érdemel még az alapszabályzat 22. §-a, amely szerint abban az esetben, ha a Társaság feloszlik, vagy az államszervek feloszlatják, anyagi javainak és birtokának továbbra is a csehszlovákiai magyarság kulturális érdekeit keli szolgálnia. (Tehát valamelyik működő kulturális szerv tulajdonába kell átmennie.) Az 1932. szeptember 28-i elnökségi ülésen megtették az előkészületeket a Társaság második rendes közgyűlésének összehívására, amelyet október végére terveztek, de végül is csak november 6-ra hívtak egybe. A második közgyűlés előtti időben a megalakult Társaság egész tevékenysége néhány elnökségi ülésből állott. A tudományos munkásság például abban merült ki, hogy segítettek a csehszlovák hatóságoknak a Magyarországról behozandó könyvek és folyóiratok cenzúrázásában. Ezt a tevékenységet a nem kormánypárti közvélemény teljesen elítélte; nem tartották méltónak egy tudományos intézethez, hogy egyszerű „rendőrhatósági segédmunkát“ folytasson. Eredménye azonban mégiscsak lett ennek a munkának, mert a Társaság közbenjárására a belügyminisztérium megengedte a Nyugat, valamint a Magyar Nyelvőr behozatalát Csehszlovákiába. A második közgyűlésre tehát nagyon sovány tevékenységszámlával készült a Társaság. A szakosztályokban még semmiféle munka sem indult meg, sőt a munkaprogramok sem voltak kidolgozva. 1932. november 6-án Pozsonyban a Tolsztoj utcai evangélikus iskola nagytermében folyt le a Társaság közgyűlése. Jelen volt az egész elnökség s a három osztályból 29 rendes tag. Délután az egyes osztályok tartották meg első osztályülésüket, s kidolgozták a munkatervüket. A tudományos osztály ülésén Farkas Gyula osztálytitkár terjesztette elő a munka- programot. Az osztály legfontosabb feladatának egy tudományos szakkönyvtár megteremtését, valamint pályaművek kitűzését és jutalmazását nyilvánította. Az egyetemi ifjúság tudományos fejlődésének támogatását szintén fontos feladatként jelölte meg, s e téren is pályatételek kitűzését és jutalmazását tartotta a legcélravezetőbbnek. Javasolta még, hogy az osztály keretében Magyar Intézet és Magyar Pedagógiai Társaság jöjjön létre. Az irodalmi osztály ülésén Szalatnai Rezső vázolta az osztály munkakörét. A szlovákiai magyar irodalmi élet megszervezése és felvirágoztatása, valamint a magyar nyelv intézményes művelése lesz az osztály elsődleges kötelessége. További feladatok: a magyar népkönyvtári hálózat kiépítése, a kutatómunka megindítása, irodalmi folyóirat megteremtése, a színjátszás pártfogolása stb. Beszámolóját Szalatnai a következőkkel zárta: „Fontosnak tartjuk a csehszlovákiai magyar és a magyarországi magyar iro
