Irodalmi Szemle, 1971
1971/2 - Kluge, Alexander: Szerelempróba
Alexander Kluge szerelem próba A lágerekben a tömegsterilizáció alkalmazására 1943-ban a legolcsóbb eszköznek a röntgensugárzás látszott. Kétséges volt, hogy az így elért meddőség tartós-e. Összehoztunk egy férfi és egy női foglyot. Az erre a célra kiszemelt helyiség, amelyet a táborvezetőség szőnyegeivel borítottunk be, nagyobb volt, mint a többi cella. A remény, hogy a foglyok a menyogzőileg kidíszített kamrában eleget tesznek a kísérlet követelményének, nem teljesedett be. Tudtak-e ők a végbement sterilizációról? Ez nem valószínű. A két fogoly a padlós, szőnyeggel borított helyiség más-más sarkában ült le. A kémlelőn át, amely a kívülről való megfigyelést szolgálta, nem lehetett megállapítani, hogy összezárásuktól szóltak-e egymáshoz. Mindenesetre nem beszélgettek. Passzivitásuk különösen azért volt kellemetlen, mert előkelő vendégek jelentették be magukat a kísérlet megfigyelésére: hogy a kísérlet előrehaladását siettessük, az orvos, a kísérlet vezetője megparancsolta, hogy vegyék el a foglyoktól ruháikat. Szégyenkeztek-e a kísérleti személyek? Nem mondható, hogy a kísérleti személyek szégyenkeztek volna. Lényegében ruházatuk nélkül is az addig elfoglalt helyzetükben maradtak, s úgy tűnt föl, hogy alszanak. Ébresszük fel őket egy kicsit, mondta a kísérlet vezetője. Hanglemezeket hoztunk. A kémlelőn át látni lehetett, hogy a foglyok felfigyeltek a zenére. Kevéssel később azonban ismét apátiába estek. A siker érdekében fontos volt, hogy- a kísérleti személyek végre elkezdjék a kísérletet, mert bizonyossággal csak így lehetett megállapítani, hogy az észrevétlenül elért meddőség a tárgyalt személyeknél hosszabb időre is hatásos maradt-e. A kísérletben érdekeltek a kastély folyosóin várakoztak, pár méterre a fülkétől. Alapjában véve nyugodtan viselkedtek. Az utasítás szerint csak suttogva beszélgethettek. Egy megfigyelő szemmel kísérte a bent történteket. így a két fogoly abban a hitben ringathatta magát, hogy egyedül van. Ennek ellenére a kamrában nem támadt semmiféle erotikus feszültség. A felelős személyek már-már azt hitték, hogy kisebb helyiséget kellett volna választani. Magukat a kísérleti személyeket gondosan választották ki. Az aktok hatására a kísérleti személyeknek jelentékeny erotikus érdeklődést kellett táplálniuk egymás iránt. Honnan lehetett ezt tudni? J., egy braumschweigi kormánytanácsos lánya, 1915-ös évjárat, tehát körülbelül 28 éves, férje árja, ő maga érettségizett, művészettörténetet tanult, az alsószász kisvárosban, G.-ben elválaszthatatlannak számított a férfi kísérleti személytől, bizonys P.-től, aki 1900-as évjárat, hivatás nélküli. P. miatt J. lemondott biztonságot nyújtó férjéről. Szerelmét Prágába, később Párizsba követte. 1938-ban sikerült P-t letartóztatni. Pár nappal később P. után nyomozva J. is megjelent a birodalom területén, és ugyancsak letartóz-
