Irodalmi Szemle, 1971

1971/2 - Seghers, Anna: A vezető

hatják majd magukhoz. Ö majd erre azonnal befut. Egy kis harangot is odakészített, fémből, amelybe az apostolokat metszette valaki.

Amikor a fiú kiment, Rossi így szólt:

— Észrevettétek, milyen szép ez a fiú?

Vecchio nevetve válaszolta:

— Erre nem figyeltem.

— Meg tudom érteni — mondta Rossi —, hogy az angyalokat a festők mindig ilyen korú fiúkról mintázzák.

Vecchio félbeszakította:

— Semmi esetre se mindegyiken ...

Ezen egy kicsit elvitatkoztak. Candoglio egyszerre így szólt:

— A kis harang biztosan a kolostorból származik, aranyból van.

A harangocska kézről kézre járt, és ámuló felkiáltásokkal szemlélgették. Aztán bebújtak a moszkitóháló alá.

A következő nap a pihenés napja volt. Térképeik fölé hajolva megbeszélték az utat, amely az előírt helyeken át a célhoz vezetne. Közben kiderült, hogy a part mentén néhány órán át a folyás irányában kellene lovagolni, s aztán bekanyarodni egy szorosba. Éjjel gyalog és öszvérek kíséretében megérkezett a bennszülött teherhordó csoport. Az olasz katonaság, amely két évvel ezelőtt már az első expedícióban is részt vett, az ő útjukat is kísérni fogja. Állandó rádióösszeköttetést tarthatnak fenn a kolostorral és az autóút elágazásánál fekvő táborral. Állomáshelyüket még mindig kolostornak nevezték, holott az leégett, és helyén új, megerősített pihenőtábor állt.

Néhány, az útra vonatkozó kérdéssel az öreg Atóhoz fordultak, aki enni- és innivalót hozott nekik. Ebben a fiú segédkezett. Az öreg egy kevert, olasz-amar nyelven adott is nekik felvilágosítást. Rossi átkarolta a fiú vállát, és gyorsan megkérdezte a barátaitól:

— Láttatok-e már ilyen szépet?

S valóban, most, hogy pihentek voltak, és idejük volt szemügyre venni őt, elismerték: a fiú tényleg majdnem tökéletes szépségű teremtmény. Halvány aranyfény sugárzott a bőréből, a hajából, a szeméből. S egy soha meg nem bicsakló lendület a mozdulataiból a szemöldökétől az ujja hegyéig.

Amikor a nap felkelt, és Vecchio pár órás alvást indítványozott, a fiatal Ato jelt adott Rossinak az ujjával. Az is lehet, hogy Rossi ezt csak képzelte. A fiú szelíden kitért előle, de vezette őt, s a végén ott álltak egy kamrában, a szagról ítélve élelmiszerkamrában. Rossi meglepetésére a fiú különböző tárgyakat hozott elő; hogy honnan származtak, azt nem lehetett tudni. Fadarabot, kis harangot, amely a szobájukban levő i'.arangocskához hasonlított, erezett köveket, egy kis zacskó aranyport. Talán az első expedícióból hozta magával, amelyben a fiú, mint kiderült, szintén részt vett. Bizonyára nem mint málhás, hiszen három évvel ezelőtt még túl gyenge volt hozzá, talán mint a vezető segédje, mert jártas volt a vidéken. A kérdésekre csak a fejét rázta tagadón. Amikor Rossi erélyesen unszolta, visszahúzódott. Haragvó, tetőtől talpig elrepülésre kész angyalra hasonlított.

Amikor Rossi megnyugtatta, és lassan, de szigorúan kikérdezte, végre kiderült, hogy ő tudja, honnan származik az aranypor, a lelőhely közelében van az otthona, és oda tudná vezetni Rossit és barátait. Holnap délután indulhatnának, s a következő éjjel újra itt lehetnének.

Egyszerre csak az öreg Ato állt az ajtóban. A fiút meggondolatlan, szidalmazó szavakkal árasztotta el. Az lesütötte a szemét, Rossinak úgy tűnt fel, hogy telve bűntudattal. Az öreg arca, amikor Rossi felé fordult, újra barátságos és nyugodt volt.

Rossi felébresztette társait, akik korán nyugovóra tértek. Elmondta, hogy az a benyomása, a fiú az öreg háta mögött kész volna nekik segíteni. Az öreg nem látszik olyan jóakaratának, mint a táborban állították. Rossi, aki az ország nyelvét a legjobban bírta — kapta a megbízatás*, hogy az előkészületeket a fiatal Atóval megtegye. A fiút azonban kora reggel nem lehetett mindjárt megtalálni. Miközben Rossi már félig- meddig fel is adta a tervét, és mégis nyugtalanul várakozva, az udvaron a katonákkal fecsegett, a fiú egyszerre felbukkant. Kezével és mutatóujjával, ahogy szokta, egy mozdulatot tett, s ezt Rossi bűbájosnak találta. Vecchio és Candoglio már megegyeztek, hogy elképzelni sem lehet jobbat egy önálló vállalkozásnál a tervezetten kívül. A fiú valószínűleg azoknak a faluknak egyikéből származik, ahol már rég aranymosást