Irodalmi Szemle, 1970
1970/10 - Käfer István: Andrej Sládkovič (1820—1872)
Petőfi-párhuzam? Arany János-hasonlóság? Az, mert a kor a szlovák költőnek sem parancsolt mást, mint a nép megéneklését. A Detvan szlováksága éppúgy a tájban és a nyelvben gyökerezik, mint a Toldi és a János vitéz magyarsága. Nem egymás hatására keletkeztek, de párhuzamos célt szolgáltak, közös hazában, majdnem azonos gazdasági-társadalmi viszonyok között, s innen ered az ábrázolás módszerének rokonsága is, csak a képanyag változik. Aranyéknál a délibábos róna, Sládkovičéknál a Po- lyána sziklái és erdői. A Detvan harmadik egysége, A szalatnai vásár Mátyás király szlovák felfogásban s egyben a szlovákság tudatos haza- és történelemvállalása a történelmi ország minden népével, nemzetével. „Aztán Rozgonyi meséli harcát Giskrával. Hős történetek. Bátory és a Barát hatalmát hallja a maroknyi sereg. Törökkel vívott csatára térnek, dicsőítik az erdélyi népet, szó szót követ, hallgatni jó. Egyszerre csak a városba érnek, eszem-iszom, fütty, tánc, zene, ének, itt paraszt, ott úr, amott zsidó.“ Mátyás a szlovák nép szerető királya, igazságos uralkodó: „kiváncsi rá a polgár s a paraszt, s a hősre mind éljent kiált." Ogy hisszük, ezek az idézetek mindennél jobban bizonyítják az érdekegyesítés- nemzetegyesítés programját, s a költő belehelyezi a szlovákságot az egész hazába, az egész történelmi tájba — feledve egy időre a meggyalázott völgy, a megbántott nép keserűségét. Martint is kegyesen fogadja a király, sólymának elejtését megbocsátja, s hogy a haza problémái teljesek legyenek, a Mátyással bátran, mint egyenlővel beszélő legényt valami német utasítja rendre: „Őfelségével így kell beszélned, te faragatlan, nyers bitangl — szól a tömegből valami német." A Marina teuton irigysége ez — a korponai szegény szlovák és magyar germán- ellenessége, Bornemissza Péter és Zrínyi Miklós, Bethlen Gábor és Pázmány Péter, Rákóczi és szlovák kurucai, Katona József meráni léhűtői, Arany szász Detréje — az egész divide et impera valós vagy annak tartott vádja ez, amely a Sládkovič világához térben és időben egyaránt közeli Madách Imre rajzolta svábbogarakban csúcsosodik ki e korszak legvégén, a Bach-rendszer reményt keltően józanító agóniájának utolján. A Vitéz érsekre haragvó Mátyás király szinte forradalmi néptribun már és népinemzeti hős, aki csakis az erős Martinban és a nép fiaiban talál szövetségesre. Any- nyira népi hősnek ábrázolja Sládkovič, hogy még az a pofon sem csorbítja tekintélyét, amit Ilona, Márton kedvese helyez el az udvarlást kissé erőszakosan folytató uralkodó orcáján. Sládkovič mélyre meríthetett a szlovák Mátyás-hagyományban: volt bőven forrása, s a Detvan királya azért oly reális és egyben népi módon eszményített alak is, mert eredete a szlovák népi epikába nyúlik vissza. Olyan király, aki nagyon jól tudja: „Pompás paloták örök vigalmát a kunyhók mélyén nem leled, és a kunyhóknak édes nyugalmát fényben hiába keresed."
