Irodalmi Szemle, 1970

1970/10 - Mai angol költők: David Holbrook, Roger McGough, D. M. Black, Peter Red-grove, Alan Bold, Seamus Heaney versei, Szemlér Ferenc fordításában

s maró darázsra édes lével nevet. Te úgy tettél, ahogyan tetszett.

Ez adott életet nekem. Es ez tetszik nekem,

mert tetszem a sörnek én, mint mondám, és megkísérlem,

hogy ő is tessék, míg a torkomon szabad az út.

Alan Bold

recitaiív

— RECITATIVE —

(Ronald Stevenson-nak)

Nem, nem, nem; menjünk fogságba: ott Fogunk mi, mint kalitban a madár Dalolni ketten.

Shakespeare (Vörösmarty): Lear király

Nappal hallgatják, de az éjszakák segítik rendbe sorjázni szavát.

Chaucer: Élőbeszéd az apáca papjának meséjéhez

Daloljon a költő, kéritek, miért,

még a madarak is rekedtek.

A Keats-et egykor elnémító fülemüle halott.

Minek susogjon szél a fák közt, ha rá ügyet se vetnek?

Azt hinnétek talán —

„0, az aranyos bőrű lányok megindítják még a költőt!“

Daloltam egykor, de mielőtt még tudtam, mi történik a földön.

Bizony! Jókedvű voltam, csacsogtam boldogan s mint a kakas húnytam be a szemem.

De minden szépségével s minden hibáival semmibe vettem modern világunk.

Örvendtem a szülő Kínának láttán s könnyűlésén, de nem daloltam.

Feledhetem-e küzdelme kínját?

ördögbe is!

Hangunk most sem a dalra termett, de egyenes beszédre.

Ha tenger árja görgeti a szennyet,

a kimondással

mi is tehetünk némi jót.

Ma este nézd a holdat, vagy tengert,

de ne a tájat dicsérd könnyedén, hanem gondolj azokra, kikből hiányzik érzékeny szívünk, kiknek nem szó, de a kenyér az élet. Ok számítanak.

Dallam a dal; de ami engem illet, a költő túllépett a harmónián.

Zengtek dalok, s táncok topogtak.

De rabok dalolták a dalt, s parasztok roptak táncot, hogy poklukon könnyítsenek.

Tán amikor az ember valóban szabadon él,

a madár újból dalba fog, s követi majd a költő.

De egyelőre sok dal rejlik bennük énekeletlen.

Szerzőik olykor költők s nagyok. Feladatunk, hogy megmásítsuk a dolgokat.

Hirosima után kéritek, hogy a költő daloljon.