Irodalmi Szemle, 1970
1970/10 - Mai angol költők: David Holbrook, Roger McGough, D. M. Black, Peter Red-grove, Alan Bold, Seamus Heaney versei, Szemlér Ferenc fordításában
szem, tagok, a nyelv, Kocsijukhoz vese, lábikra, máj, ismét mind visszatérnek. Simán, vese, tagok, a nyelv rendben elhajtanak, jár komoly kezükben kézről kézre. Az utat figyelik. Vége is már. Tágan porladnak a lépcsők. Peter Redgrove az örökös — THE HEIR — A tágas régi házban hát itt iszogatok magam, a széles barna folyó ott künn fecsérli el magát, nádszékek s melegházi por finom illata leng itt, míg ott künn sűrű gyümölcsösök gyarapodnak. Iszogatok. Álmodozás vegyül így a táplálkozással. Nézem, mily boldogan hagyja négyzeteit a kőfal feleselni az ott künt gyarapodó életes nappal, amely előttem most a színig telt söröskorsóban ül. Almabor is lehetne, mert gyarapodik bizony a gyümölcsös, sör mégis az útmenti sörgyár okán, mely évszámra hörpint a széles barna folyóból. Így hát iszom és álmodozom növő erős almákról s a széles folyóról odakünt s a beszökő napról, mely italomban örömmel pihen meg. Joan Mlró: Rajz Tetszik mindez, a napok futása is, a szárnyasajkú köd éji hömpölye és reggel a magát vékonyra morzsoló és semmivé morzsoló köd. Anyám persze megölt azzal, hogy birtokolt, s én boldog vagyok, hogy élek, iszogatok, s a sör bensőmben elárad, beburkol a nap, a fákon almabor érik. Élek, Anyám, s így semmiért sem neheztelek reád, sem rád, sem a jó sörre s almaborra, mely öl, mert birtokába vett. Te meghaltál és nem neheztelsz reám, amiért élek s halni készülök, amint te tetted ... Boldog vagyok, mert álmodom s eszem a nagy nádasztalon, amely nem készülő lakomára terül, s fecsérlem magam mint fecsérli a folyó, ömlik a nap, megpattan az érett gyümölcs
