Irodalmi Szemle, 1970

1970/10 - Mai angol költők: David Holbrook, Roger McGough, D. M. Black, Peter Red-grove, Alan Bold, Seamus Heaney versei, Szemlér Ferenc fordításában

Roger McGovgh

Te és fura szokásaid

— YOU AND YOUR STRANGE WAYS —

most mindszaporábban

nyúlsz kézitáskádba

(karácsonyokkal előbb vettem neked)

a nyelv alsó felét

vagy régi ragtapaszt utánzó

s fülbemászóktól ragacsos

fényesre nyúzott

két döglött macskát veszel ki

szemem közé csapod s hosszúkegyetlen nevetgélsz miért?

mert ha együtt öregebbek is lettünk s csókom alig több mint funkcionális szeretlek még sőt fura szokásaid is.

D. M. Black illandően

— WITH DECORUM —

Eldőltem holtan s kiadtam parancsaim: így léggömbbel s zászlókkal rakták meg a szobát, a mennyezet négy sarkán kérubok fújták fényes kürtjeik — faragott ravatalra raktak hímzett köpenyben, melyen smaragd ragyog; a Tudor és pap feketében; vigasztalan nők. Kerekek gördülnek, az egész építmény temetőbe tart. Sirály rikolt a zárt ablakon. A léggömb inog.

Felülök. — Halál — harsogom —

itt a

mulatság

ideje! — hát a

koporsóból palack kerül, s a

cukor-virágokat harapjuk; Ű, a

harsona Ébresztője, a zötyögő

padlat! Nyisd ki

az ablakot, Jancsi! Én

szépségeim, ó,

párban nemes lovak,

fehér lovak, kik roppant

ravatalom vágtatva

vonjátok, s a nyírt gyepen szökelltek.

navalők

— THE EDUCATORS —

Kocsijában százával jön a sok tanító. Ő, sötét öltönytől, komor vaskalapos arctól fekete a tér.

Hívásra várnak.

Ezek a nevelők, atyánk képmásai. Ö, forrón szerethetjük zárt ajkuk. A sok felelős főt. Szorosan áll gallérjukon a kendő. A várás bosszúságát méltón viselik.

Szól

a csengő. Megfordulnak. A

széles lépcsőn kezét

magasba nyújtó törpém áll. Es

vihorászik. Köszöntünk — szól — köszönjünk

rafinált Palotánkban. Mert az. A

lépcsőn cigánykereket hány. A

nevelők egymást nézik komor arccal.

Egyetlen

fogással ragadják vállon. Es levetkőztetik. Ö, tagok, gyöngéd szervek, tagok és belek, a szem, a nyelv, az agy lebenyei, mirigy, mandula, két