Irodalmi Szemle, 1970

1970/10 - Duba Gyula: Angyal vagy madárijesztő

egy fénylő, nagy, zöld bogár hevert, döglötten. A hátsó falon tenyérnyi szellőzőnyíláson át éles fehér fénycsóva nyúlt be a homályba, ez a fal a mennyezettől a földig meg volt repedve, s a repedés éppen a lyukon húzódott keresztül. Az asszony ragyogó szemmel körülnézett, és hangjában elragadtatás csengett.

— Bűbájos hely ... mesés házikó . ..

A férfi figyelme egy pillanatra felneszeit: mese, és nem valóság ..Aztán igyekezett megfigyelését elfelejteni.

Jobbra, a falon, feketére festett, de kifakult és szúette fogas volt felerősítve, fogain egy szőlőmetsző olló, néhány zsinőrkarika, rozsdás öreg kulcsok és egy penészes külsejű sárga lopótök lógott. A fogas mellett barna szekrényke függött, ajtaján kerek lyuk bámulta a szemben levő falat. A férfi kinyitotta a szekrényke ajtaját; újságpapírba csomagolt penészes töpörtyű és szalonnabőrkék, néhány hagyma, kőkemény kenyérszelet, csontnyelű szemzőkés és egyéb kacatok közül két vastag falú üvegpoharat vett elő. A poharak nem voltak tiszták, borkő és szürke szennyréteg tompította csillogásukat; zsebkendőjével megtörülgette őket. Az asszony és a gyerekek szó nélkül figyelték, ahogy otthonosan tesz-vesz, és várták, mi lesz. S ő leakasztotta a fogasról a lopót, felső nyílásából kivette az újságpapír dugót, és erősen belefújt, hogy kiűzze belőle azokat az apró, borkedvelő legyecskéket — muslincákat —, melyeket a faluban muskának hívtak az emberek. Lopóval a kezében lement a lépcsőkön a pincébe, s a gyerekek hirtelen felvidulva, zajosan követték. Lent, a pince ajtaja előtt, az utolsó lépcsőfokon, négy zöld bogár teteme hevert, mintha halálos járvány pusztította volna el őket. A pincében hűvös penészszag terjengett, s a férfi úgy szívta be az ismerős levegőt, mintha ózondús erdei levegőt lélegezne be. Félig szíttá borral a lopôt, s a jobb kezébe vette, mutatóujja körül lassan csepegett a vörös bor a poros lépcsőkre. A kicsi a bogarakat nézegette és bökdöste egy fadarabbal ... Halott bogarak, miért haltatok meg...? Megdöglöttek, magyarázta neki a fiú, nem volt mit enniük, és megdöglöt- tek ... A férfi teliengedte a lopóból a két poharat, s az egyiket a feleségének nyújtotta.

— Szőlősgazda — nevetett az —, valódi vincellér, lopóval... Le kellene festeni, és bekeretezve a falra akasztani... — A férfi gyanakodva és kissé bántottan nézte, s az asszony meglátta szemében a bánkódás kezdődő árnyait, elmosolyodott, és megsimogatta a haját. — Tréfálok... ne légy komor egyszerre, nem akartalak kigúnyolni, jól érzem magam.

Megérezte, hogy megbánt vele, ha semmibe veszi azt az énemet, amit még nem ismer, gondolta a férfi, talán megért, és azonosul velem. Hitte, hogy az asszonynak tudnia kell, hogyan hűti az ember mutatóujját a lopó szára végén a hideg bor, és azt is kellene tudnia, hogy a présház padlásán régen hosszú évekig egy hatalmas fülesbagoly lakott; élő hörcsögöket vitt fel a padlásra, és nagyokat fújva, csőrével klap- pogva elszórakozott velük, mielőtt megölte volna őket; kora őszi estéken néha kiültek az eresz alá, a szénára, és hallgatták, hogyan könyörögnek a hörcsögök a padláson az életükért. És azt is kellene ismernie a feleségének, hogy az őszi derek hogyan hamvazzák szürkére a galagonyabogyók mélykékjét, s hogy a ködök felszálltával a pókok hogyan utaznak ökörnyál hajójukon a füstölgő szántók felett a napsütésben, vénasszonyok nyara idején. A férfi mindezt el akarta érni a feleségénél, és megvalósítani a lehetetlent, mesélni kezdett hát, látszólag a gyerekeknek, de valójában az asszonynak, akit szeretett, s akinek a lelkét akarta birtokba venni a teste után.

— Ne higgyétek, hogy a tűzhely a sarokban azért van, mintha itt fűtöttek volna valamikor. A tűzhelyen vizet melegített a nagyapám, amikor a hordókkal birkózott. A meleg vízzel a hordókat mosta ki. A hordókat közvetlenül szüret előtt mosták a hajiokok előtt. Fontos munka ez, mert a hordón múlik a bor élete; egészséges lesz-e vagy beteg. Mert a bor él. Egész éven át él, és dolgozik. Belső erők feszítik, titokzatos pezsgések és buzgások mozgatják részecskéit, apró, Idegen testecskék válnak ki belőle, és a mélybe szállnak, hogy ott leülepedjenek. S ha a hordó nincs jól kimosva, a bor megbetegszik, a hordódongák szennyeződése megmérgezi; apró, gyilkos gombák támadnak rá, kellemetlen illatú virágok nőnek ki belőle, s a bor belesavanyodik a támadásba, ecetes és büdös lesz. Ma is látom a nagyapámat, ahogy a hordókkal birkózik. Mert a hordókkal birkózni kellett, ahogy a medvével birkóznak a cirkuszban az erőművészek meg a merész vállalkozók. A nagyapám először is a földre fektetett egy létrát,