Irodalmi Szemle, 1970

1970/1 - FIGYELŐ - Duba Gyula: A költői valóság fogalmai

viszonya csupa ellentmondás. Nem a régi falu életmódja vonz — képtelenség lenne újraélni —, emberi viszonylatai talán már inkább, de még inkább az egyszerűség, az áttekinthetőség és nyugalom, melyet tudatunkban jelképez. Az élet és a dolgok rendje, melyet csak a hagyományaiban élő közösség biztosíthat az emberinek. Mai életünkben nincs szükségünk kisbaltára, de nagyon kellene az a boldog életerő, feszítő tettrekész- ség és termékeny kíváncsiság, melyet akkor éreztünk, amikor az erdőket jártuk vele. Gyermekkorunk varázsát bizonyára az a tény is emeli, hogy elmúlt. Nem általunk, rajtunk kívül múlt el. És mi tudatosan átéltük (túléltük?) a korhoz méltó, gyors agóniáját, és eltemettük (magunkba!), úgy érezzük, jeltelen sírba, melyet nem érdemelt. Talán gyors kimúlása is megrendített. Meglehet. De az egészen bizonyos, hogy így születnek a mítoszok.

Szülőföldünk mítosza

Vítézslav Gardavsky írja: „Mi antropológiai szempontból a mítosz? Talán olyan szellemi alakzat, melyben az ember számára maradéktalanul tükröződik adott helyzete, s ez oly mértékben, hogy az ember bizonyára nem tesz különbséget önmaga és a tükröződés között. Bekövetkezik az ember és helyzet első nagy identifikálása (felismerése). A kritikai tudat hiányzik, ez azonban az élmény egészében... csapódik le (kompenzálódik). A felismerés (identifikálás) egyszerre személyes és társadalmi (törzsi). Ezzel azt akarom mondani, hogy az ember még nem különbözteti meg (legalábbis nem kifejezően) saját, egyéni sorsát a közösség sorsától. Ezért olyan hatalmas élmény a mítosz, rendkívül erős belső determináció, mely az embert a többiekhez köti, és megakadályozza a csoportstruktúrák szétesését. Az ember története mindenki története, és fordítva.“ Gardavsky a mítosz eredetéről és őskoráról beszél, Ozsvald mítoszteremtő ereje modern eredetű és irodalmi jellegű. Valóságszemlélet és kifejezésmód egysége, tehát költői stílus. Gyökerei azon igyekezetébe nyúlnak, mellyel a jelenségek őskorát, az emberség fogalmának kezdetét, az egyszerű dolgok döntő jelentőségét — a dolgok rendjét — keresi. A rend igénye alkati jellemzője Ozsvaldnak, s forradalmi tett helyett a bölcs (felismerést és megbocsátást egyszerre tartalmazó) szemlélődést avatja költészetté. Tudja, hogy a világot el kell viselni, belenyugodott ebbe a megváltoztathatatlan ténybe, és kialakította a maga számára az ennek megfelelő magatartást. Végső fokon nem az erőszakos változtatásban, hanem a bölcs tanításban látja a dolgokra való hatás lehetőségét (nem a szenvedélyre, hanem a gondolatra, az észre apellál). Mítoszteremtése ott kezdődik, ahol a múlt (gyermekkor) apró, hétköznapi tényei központi témaként jelennek meg verseiben, és általános emberi viszonylatokat hordoznak magukban. Gondolati távlatokkal gazdagodnak és egyéni értékrendje részeivé válva, általa fontossá, a lényeggé válnak. Az ángyom, A feneketlen tó, Esti fejés, Menyecsketánc, Csordakút, Szőlőkarók, A vén huszár, Keskeny a palló (a cím témájukat is jelzi), és még néhány verse jelzik ezt az ösztönös mítoszteremtést. „Hiányzik belőlünk a dolgok / egyszerű áhitatos tisztelete. / Elfelejtettük a boldog / természetes csodálkozást.“ S még elébb: „— eszembe jut nagyapám, aki csak Lévát / látta márton-napi vásárok révén, / a nadrágos embert s a könyvet nem szerette, ) de csodás dolgokat mesélt a csillagokról.“ (Földközelben) Van ebben egy jó adag nosztalgia, melyet Ozsvald is tud, mert ír róla: „Álomképeid temesd el, / elhagytad kisbaltád, késed. / Az égigérő fa hegyét I hét napig el sose éred." (Nosztalgia) S mely „gyengeség“ alapja a szlovákiai magyar értelmiségi életérzése: „Lármás nagyvárosok fiukká sosem fogadnak, / paraszttűzhelyek mellett ismerős régi vendég / maradsz csak — bús idegen, kinek széket törölnek I hűvös tiszta szobában, s megkérdezik, mit parancsol.“ (Meditáció) Mely életérzésből kinő a riasztó (de nem elveszejtő!) magány pátosza.

A biztos jel

Földközelben című kötetével Ozsvald költészetében minőségi változás következett be, az ösztönös költői önkifejezés után, valóságát tudatosítva, az eddig felvetett és megválaszolatlanul hagyott kérdésekre gondolatilag keresi a feleletet. Kiútkeresés a kiúttalanságból. Verseiben szaporodnak a gondolati elemek. Szerencsére nem a tudálékos-