Irodalmi Szemle, 1970
1970/1 - FIGYELŐ - Duba Gyula: A költői valóság fogalmai
azzal a valóságrésszel, melyet a kommunikáció érzéketlensége lekoptatott róluk, s így befogadásuk aktusában érzékeink is részt vegyenek. A képszerűség, az érzelmileg pontos és egyértelmű szövegkörnyezet emeli a fogalmak értékét és gazdagságát. S az elmondottakból következik az is, hogy elsősorban azok az információk teljesek a számunkra, melyek a saját valóságunkból nőnek ki, melyekhez érzelmi élményeink tapadnak; az önmagát kifejező ember abban a tudatvilágban mozog igazán otthonosan és önállóan, mely az általa felfedezett, megismert és átélt valóságot tükrözi. Ezért a művészek — a teljes értékű információk megteremtői — mindig a saját külső és belső valóságukról tudósítanak. Kép és keret Ozsvald Árpád a szoros formai egység mellett a reális, érzelemdús képpel gazdagította költészetünket. Kép és forma pontosan kiegészíti egymást verseiben. Már kezdeti „négysorosai“ — egy-egy plasztikus helyzetkép — felfigyeltettek realitásérzékére, amely a látszattal kevert valóságdzsungelben következetesen a lényeget keresi. Szikár formai puritánsága is ezt az igyekezetei példázza. Albérlet című versének befejező sorai: „Almodban nagyablakos, kertes házak jönnek t jeled, piros kalapjukat megemelik, / és derűs jóreggelt köszönnek.“ A kép tömör és pontos, benne van az albérletben lakó diák életérzésének lényege. Verssorai plasztikusak és jól festett cselekményes vásznak benyomását keltik. „Tetejét zöld moszat takarja, / körülveszik vad barna cserjék, / s én hallgatom a tónak csendjét, / melyről legenda szól. Nincsen alja!... Még a pásztorok is elkerülték, / keresztet vetve ezt a tájat, / hol víg tündérek táncot jártak, / dallal köszöntve a holdas estét.“ fA feneketlen tó) Érdekes megfigyelni, hogy a szigorú, ritmikus forma mennyire megnöveli a képek erejét. A kötöttség mintegy körülhatárolja, s így pontosan zárt környezetben érvényesíti őket, tehát fogalmi jelentésük éles és hatásos lesz. Ozsvald képeit a versszöveg keretként fogja körül, és jelentésüket pontosan meghatározott valóságdarabra vonatkoztatja; olyan ez, mint a reflektor üvegszeme által egyetlen vakító sugárba gyűjtött fénynyaláb, koncentrált erő. Olyannyira kifejezésmódja lényegét jelentik a képek, hogy néha úgy tűnik: képekben gondolkodik. Valóságszimbólumok Volt egy világ, mely múltja és mély gyökerű hagyományai ellenére alig két évtized alatt menthetetlenül letűnt. Ebben a világban a gyermekkor első szerszámélménye a bicska volt. A fanyelű bugylibicska, a halbicska vagy a drágább gyöngyháznyelű zsebkés. Ugyanígy első romantikus fegyverélménye a kisbalta és a kés, melyeknek lószerszámszíjakból, bőrből tokot illett készíteni, valami szurkos fonállal. Még a telek is keményebbek voltak akkor, a falu kisablakos házai vastag hókucsma alatt lapultak, és az utcán a trágyát meg fát hordó lovasszánok után fénylő jeges maradt az út, a síkos jeget sárgásbarnára festette a lővlzelet. Az elhullatott, friss lótrágyát fekete varjak boncolgatták — teregették, és disznótorok alkalmával, amikor a feldarabolt hízót bevitték, az üresen maradt disznóól előtt a véres pernyére és szalmára szarkák, pipiskék és csókák szálltak. Befagyott a patak, a férfiak este előtt „kivágták“ a jeget, és ki vitték a puttonyba és kisdézsába rakott, szappanos ágyneműt (szőtt csíkos dunnát, durva lepedőt), fehérneműt (pendelyt, gatyát, vászonlngeket), s az asszonyok késő éjszakáig sulykolták a mosmivalót; a mosófa csattogása szaporán lyuggatta át a falu csendjét. „Falun szebb a tél. / Kucsmát húznak a házak, / s este csendes alázat / ül a havas fák tetején" — írja Ozsvald. S a határ teli volt nyugtalanító és érdekes jelenségekkel; ott volt a csordakút, revült kávájában a belevésett jelekkel, a feneketlen tó, a fák, bogarak, madarak, este otthon a meleg kályha, a klsszék, nagyapó, a Luca napi kolompolás, a disznótori „maskarák“, a patakon a palló... nem sorolom tovább. A délszlovákiai magyar falu világa volt ez, a háború előtt. Romantikus világ? Meglehet. Ml a romantika? Elvont esztétikai vagy etikai kategória, vagy élő emberi magatartás? Élettény? Realitás volt akkor benne élni, valós emberi életet jelentett, ma rágondolnl és gyönyörködni meleg csillogásában talán romantika. De még így is Ozsvald számára — de többünk számára is! — egy életre szóló élmény és tanulság. Ha fiatalságunk faluélményének a lényegét kutatjuk, zavarba jövünk, az eredmény, az ok és okozat
