Irodalmi Szemle, 1970

1970/9 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Ismeretlen régi kassai nyomtatványok

Annak kemény de nyajas tekintete Haja sárga fekete szemöldöke Teste feyer bársony szinő szép képe Pyroslik úgy mintha volna megh festve.

Mihent látam én ottan el afulek Szépségé tükörnek ekesbnek tetzek Szemei miat lelkem megh sebheték Mint egy eghő tüztill úgy fel geriedek.

Reszket szívem reá való nésztemben Szegénylem (!) hogy estem már szerelemben /Nem jelentem titkolom ezt szívemben, Szemeim másra fordítom nesztemben.

De hogy reá nézni nem igyekezem Szemeimben szépségéiül gyözetem Eöt szemlelni gyakran kenszeríttetem, Hatalmúval rabképpen kötöztetem.

Mert mint egy lancz az szépségnek hatalma Az embert magahoz kapczollya haytia Elméiét és szüvét úgy altal hattya,

Minden fölöt hogy czak magat ohaytia.

Az partról asszonyok hogy bejövenek Szállások attyámtul szerzettettenek Fele házunk nékik engettettenek Végre vaczoralnya bejövenek.

Kettőt közzülünk attyam el rödöle Engem aztal közéiben helyheztete,

Az leányokat ellenben telepíte.

Ez rend tartást ott én igen javallam Attyamot érte czokolni akarám Örömemben ölelgetni kívánám,

Hogy az szép leánt ellenben ülni látám.

Bizonságul én ebben Istent vetem Hogy nem tudom vaczoran ot mit öttem Czak almomban mindent mivelni véltem Fejem haytvan titkon az leánt szömleltem.

Az vaczora tülönk hogy vegéztetek Egy ifiu egy lantal közénkben lépek Tőle mindenikünk vigaztaltaték Végre tőle egy szép ének kezdeték.

Apollo Daphnet miképpen siratta Hogy futtaban Laurussa tűnni látta Kergetésével kit sokba fáraszta Szerelmere de föld (!) nem gyulaztata.

Az el változot Laurust végre fogha,

Annak gyönge agait le vagdala Koszorút magának abból czinala Vigaztalasra fejeben nyoma.

Fel...

[A 17. és az utolsó előtti strófában felkiáltójellel figyelmeztettünk a nyomdahibára, az értelem „szegénylem“ helyett szégyenlem, „föld“ helyett pedig föl szót kíván.)

Az első lapon felül hosszúkás, csatszerű díszítés, alul pedig az ívet jelző A betű található, a szöveget kezdő 0 betű iniciálé díszítésben és nagyításban olvasható. Az egyes strófákat a nyomdász úgy különíti el egymástól, hogy az első sort bal oldalon kijjebb szedi. A szerelem hatalmáról, megjavító erejéről való elmélkedés a mű bevezetésben a reneszánsz költők verseire, így Balassi Bálintéira is emlékeztet.

A harmadik nyomtatványtöredék nyilvánvalóan Illyefalvi Istvánnak Jephta sívé Tragoedia Jephte című széphistóriájából való, amelyben Buchanan angol író bibliai tárgyú tragédiáját dolgozta át magyarra. Már régebben is felhívtuk a figyelmet arra, hogy e mű egyes részei, szóképei megegyeznek Balassi költészetének bizonyos tipikus motívumaival. Ha ehhez hozátesszük azt, hogy Balassi is fordította Buchanannak ezt a tragédiáját, s a 19-es sorokban néhol belső rímek is emlékeztetnek a Balassi-strófára, akkor megállapíthatjuk, hogy e széphistória keletkezésében az ő költészetének is szerepe volt, s Illyefalvi valószínűleg egyike a tehetségesebb Balassi-tanítványoknak. Töredékünk a széphistória első részének 5 utolsó és második részének első 42 strófáját tartalmazza (C2 és C3 jelzésű leveleket). A Júliának könyörgő Balassira emlékeztet pl. Iphis anyjának férjéhez szóló esdeklése:

Ha tenéked nem kell, ha sárkánya lőttél nékem édes gyermekem,

Az tennen véredet, ha te megutáltad, nékem mégis szerelmem,

Ha te megdühödtél akar csak énnékem engedd meg had szeressem.