Irodalmi Szemle, 1970

1970/9 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Ismeretlen régi kassai nyomtatványok

ván.) Az itt előkerült részletet a Régi Magyar Költők Tára (Budapest 1883) IV. kötetében kiadott szöveggel és jegyzetekkel vetettük egybe. A kassai, latin nyelvű címlap eddig teljesen ismeretlen volt, míg a széphistória-töredéknek csak néhány kifejezése tér el az RMKT IV. 245—247. lapján közölt szövegtől (141—212. sorok). Az eltérő részeket tartalmazó sorokat közöljük:

142. Erős cseh vitézzel ottan szembe méné 153. Tied leszen vitéz magammal apródságra 157. Királynak ez dolog adaték tudtára 166. A bálványimádás immár megszűnt vala

168. Utolsó böcsiilet a(zzajl adatott vala

169. Tisztesség adassék minden személyeknek 177. Mayd minden házait asszony fel czifrázá

180. Azon szép oroszlány arannyal írva vala 192. Buda piaczara Tholdi czonczekust ugrek

195. Buda varosaban eyel ott budosék,

196. Es egy lakatoshoz S buaban be lepek.

203. Lakatos ije(de) onnét el kifuta;

204. Veszekedik Tholdi azonöű meg virrada.

Címlapján: Insignia duella et res gestae fortissimi athletae NICOLAI THOLDI de Nagyfalu per Petrum Ilosvanem olim concinnatae /

Mag: Domino Stephano Pereny Com. Comitatus de Ugocsa oblatae, ac N. Domini Ioannis Gáspár de Gyula kuta, S

____SS: D. D. Hungáriáé (Transil) vaniae Q; Principis

A

u......... necnon íudicis Regii sedis____calis Maros praestanti... cura / impensa imp

ressae CASSO VIAE per Ioannem Festum Anno Domini, 1620. (A címlap megrongálódott, a pontozott részek hiányoznak, a zárójelbe tett részek olvashatatlanok.)

A címlap egyik érdekessége, hogy a latin nyelvű ajánlás egy része (Pereny Istvánnak) kiolvasható a magyar versfőkből, de itt újabb nevekkel is kiegészül. A szedéstükör szélessége: 113 mm, hossza: 153 mm, megegyezik a Jephta-história szedéstükrének méreteivel. A Toldi szövegéből összesen 72 verssort találunk itt meg, de az alsó sorok annyira megrongálódtak, hogy nem alkalmasak az eddigi változatokkal való összehasonlításra. Szilády Áron az RMKT IV. kötetében a széphistória lőcsei kiadását egybeveti egy másik változattal, Petrovai Miklósnak „1670. év tájáról származó“ kéziratos másolatával. Az eltérő részekből megállapítható, hogy ez a kassai nyomtatvány sokkal közelebb áll a lőcseihez, mint Petrovai másolatához, de néhány kifejezése mindkettőtől különbözik.

Véleményünk szerint tévedett Szilády, amikor Petrovai másolatát „eredetibb“-nek mondta a lőcsei kiadásnál, s a legtöbb vitás esetben ezt a szöveget közölte, mert a nyomtatott szövegek változatai verstani szempontból jobbak. Pl. a 157. sor itt közölt változatát találjuk a lőcsei nyomtatványban is, Szilády azonban Petrovai alapján így „javítja“: „Imé az királynak ebben hír lőtt vala“, s így került bele az újabb kiadásokba is. (Véleményünk szerint felül kellene vizsgálni Szilády korrigálásait, mert a nyomtatott szövegek szebbek, s feltehetően kevésbé romlottak.) A 153. sor utolsó szavát az eddigi változatok szerint így írták: „apródsága“, a kassai változat nyilvánvalóan jobb, mert a kegyelemért könyörgő cseh bajnok magát és vitézeit bizonyára „apródságra“ ajánlotta Toldinak. A legjelentősebb eltérést a 192. sorban találjuk, s erről már Szilády is megjegyezte, hogy a kiadásokban „ezen közben“ áll, s elsősorban a szótagszám miatt fogadja el Petrovai szövegét: „Buda piacára Tholdi csöndülést ugrék". A pontosan olvasható „czonczekus“ jelentését nem találjuk a Pozsonyban rendelkezésünkre álló könyvekben, de valakinek bizonyára sikerül majd megfejtenie.

B

A Tatiosz görög író regénye alapján készült magyar széphistóriának (Leucippe és Clytophon) már a harmadik, eddig ismeretlen töredékét találtuk meg. A Magyar Könyvszemle 1964. évfolyamában Sándor István tett közzé egy általa felfedezett részletet a széphistóriának eddig ismeretlen kiadásából, a mienk azonban nem ezzel van kapcsolatban, hanem az Országos Széchenyi Könyvtárban RMK I. 1591/a jelzéssel nyilvántartott nyomtatványtöredékkel. Nemcsak a papír és a betűk azonosak, hanem a mi nyomtatványunk 2. lapján álló őrszó: „Bika“ egyúttal az ottani töredék első szava, a könyvtári töredék utolsó őrszava pedig az általunk talált másik levél első szavával azonos. A Széchenyi Könyvtárban őrzött részlet tehát pontosan azonos az általunk talált két levél közt hiányzó szöveggel. A mi töredékünk azért is értékes, mert az egész mű bevezetését s elejét tartalmazza.