Irodalmi Szemle, 1970

1970/9 - Čížik, Vladimir: Bartók és Szlovákia

bította, de nem volt elég anyagi eszköze ahhoz, hogy a szerződés értelmében vissza­vásárolhassa a kéziratot. Bár Bartókot őszinte érdek fűzte ahhoz, hogy sok éves mun­kája gyümölcsét tető alatt lássa, élete végéig hiába várt a gyűjtemény megjelenésére. Csak a Szlovák Tudományos és Művészeti Akadémia Zenetudományi Intézetének kezde­ményezése nyomán került sor 1959-ben a Bartók-gyűjtés, a Szlovák népdalok (Sloven­ské ľudové piesne) első, majd 1970-ben második kötetének kiadására az Elschek házas­pár — Oskár és Alica — szerkesztésében. A teljesség érdekében meg kell említenünk, hogy Bartókot a szlovák népdalok gyűjtéséhez a magyar folklór iránti érdeklődése vezette el. Ennek megfelelően, a ter­mészetszerű magyar gyűjtésen kívül, további népi kultúrákkal — a román, a bolgár, a délszláv, sőt az arab és török népdallal is foglalkozott. Az itt felsorolt kultúrák népi elemeit Bartók zeneszerzői gyakorlatában is fellelhet­jük. Ily módon Bartók — mint népzenekutató és zeneszerző egy személyben — az eszményi szintézis példája lehet. Számára a népdal nemcsak kiindulási alap, hanem olyan erő, amely egész munkásságát át- meg átjárja. A műveiben található több mint 280 népdalfeldolgozás között 160 magyar, 75 szlovák és román dalt találunk. A nép­zenei minták új hangnemekkel, új zenei rendszerekkel gazdagították Bartók élet­művét. Éppen neki, Bartóknak köszönhető, hogy a szlovák népdal, története során először, Európa hangversenydobogóira került. Az ő munkásságára támaszkodott később a szlo­vák zeneszerzők egész sora (Németh, Kardos, Kresánek stb.), s ezért Bartók és Szlo­vákia kapcsolatainak feltárása egyszersmind a mai szlovák zenét tápláló források megismerésének is fontos részét jelenti. Anna Fischerová, a Bartók által Grlicán gyűjtött szlovák népdalok lejegyzője.

Next

/
Thumbnails
Contents