Irodalmi Szemle, 1970
1970/1 - Koncsol László: A cselekvő erkölcs
Koncsol László a cselekvő erkölcs (Kísérlet Fábry Zoltánról a Stószi delelőttök alapján) Kétszer is elolvastam a könyvet, egy részét ki is céduláztam,' sőt, néhány tanulmánya már mint kézirat vagy első közlés is átment a kezemen. Mivel kezdjem? Gazdag könyv, izgalmas könyv. Izgalmas, mert Fábry, az ő sajátos módján, mindig a történelemalakítás igényével nyúl a tolláért, s ha ez az erős toll gyöngének bizonyul is a nálánál hatalmasabb történelemalakító erőkkel szemben, mégis azzal, hogy minden lényeges pillanatban kezébe veszi, annyit elér, hogy amit leír, az valahogyan része lesz a történelemnek. Müve pontos, éber krónika Európa, Közép-Európa s e két koncentrikus körön belül a kisebbségbe szorult csehszlovákiai magyarság öt évtizeden át viselt dolgairól. A csehszlovákiai magyarok történelemtudatába Fábry mindenképpen beépült, többnyire az ő szemével vizsgálgatjuk önmagunkat. A modern írás cselekvő közvélemény, s tudjuk, tapasztaltuk, hogy van szerepe, olykor kulcsszerepe van a történelemben, ha kellő időben, kellő hangerővel a társadalmi föerők szolgálatába szegődik. Az ilyen közíró modern krónikás, akinek munkáját nem zárt kancelláriák és nem uralkodók — régi krónikásaink urai és megbízói —, hanem (a könyvnyomtatás és a rotáció jóvoltából) modern megbízóik — milliók — olvashatják. S ha mégsincs a szavuknak rögtön látható foganatja, legalább a lelkiismeretük tiszta marad; megtették, amit eszközeikkel megtehettek. Fábrynak félelmetes az érzéke a lényeges történelmi pillanatok iránt, s hősi az a készség, a lelkierő, a merészség, amellyel a legreménytelenebbnek látszó csatába is beleveti magát. Pontosan úgy izgalmas Fábry, mint a történelem, s azáltal gazdag, hogy kortársi szeme nemcsak a politika dolgait, hanem a társadalmakba szervezett embert is látja, aki a folyton zakatoló malomban őrlődik, ki tudja, meddig s mi végre, s a művészt is, aki hol versben, hol képben, hol zenében kiáltja világgá, hogy nagyon fáj. Ez az egyetlen célú, de mindent átfogó figyelem Fábry egyik legjellemzőbb vonása. Ha egyszer sor kerülne műveinek kiadására, szigorú időrendben kellene felsorakoztatni a cikkeit: politikai, társadalmi, szociológiai és művészetkritikai reflexiói a születés rendjében egymást támogatva Fábrynak a napi részletek és a befogott területek mögött a közös lényeget is látó lankadatlan figyelmét s a látás egységét, a belső vonal töretlenségét igazolnák. A sors úgy hozta, hogy a Stószi délelőttök anyagának jelentős hányada is beépült a csehszlovákiai magyarok történelmébe. A függelékben kiadott A vádlott megszólal tartalmával, erkölcsi súlyával s még jellemző sorsával is múltunk — s az egyetemes magyar múlt — egyik legdrámaibb dokumentuma. A vádlott kérdéskörét is felölelő, fejlesztő, eredetileg vitazárónak szánt Antisematizmusból vitanyitó lett, az általa felkavart helyi polémiák örvényei hamarosan nagy, országos viták hullámaiba simultak bele, de a két emlékezetes írás tanulságai az egyetemes közép-európai önismeret szintjén is általánosíthatók, hiszen Fábry életműve — a legnemesebb európai közírás
