Irodalmi Szemle, 1970

1970/8 - Fülöp Antal: Tűzkeresztség

— Az előírásokat ismeri, tanfolyamon részt vett, igaz? No, mutassa magát! — Ellenőrizte Tóni ruházatát a sisaktól a csizmáig. — Miro! — szólította elő a falnak támaszkodó, sápadt bányászt. — Ez a brigádos veled megy. A 4-es és 5-ös falra leviszitek a vastámasztékokat, a 6-osról pedig felhozzátok a futószalag motorházát. Es nem akarom meglátni, hogy valahol szédeleg! — mondta megint Tónlnak. — Elmehetnek.

A folyosó végén a légutat kettős faajtó zárta el. Az egyik könnyen kinyílt, de a másikat közös erővel kellett kifeszíteniük a légnyomás miatt. Mikor beléptek a következő járatba, az ajtó nagy robajjal becsapódott mögöttük.

Tónit a következő pillanatban mellbe vágta a langyos, fulladt levegő. Ez már az a folyosó volt, amelyik néhány kilométeres lejtővel közvetlenül a tárnához vitt.

Bent cső alakú volt, a mennyezetet és a falakat hatalmas vasgyűrűk tartották. A köztük levő hézagokat hasábfákkal rakták ki, s ez olyan hatást keltett, mintha minden pillanatban össze akarna dőlni az egész. Középen keskeny cslllevágány feküdt a földön, talpfáit ellepte a törmelék.

Nem messze a légjárattól kis csoport ült a földön, az emberek falatoztak. Fejükön piros védősisak volt. Miro elmondta, hogy ezek szerelők, és a piros sisakjukról lehet őket megismerni.

Ogy félkilométernyi gyaloglás után, Miro sarkában bandukolva Tóni észrevette, hogy a fiú léptei egyre furcsábbak, mind gyakrabban rakta egyik lábát keresztbe a másik elé, és nagyokat tántorult oldalra. Aztán megbotlott, estében még elkapta az egyik vasabroncsot, és felnyögött. Heves hányás jött rá. Tóni félrehúzódva várt. A vastag porban eltűnő hányadék szaga sejtette vele, hogy Miro alaposan berumozott valahol a sikta előtt.

Mielőtt leengedték a bányába, Tóni háromnapos tanfolyamon vett részt. Most az előadó jutott az eszébe.

A padban ültek, mikor bejött. Járás közben furcsán maga mögött húzta a fél lábát, amely minden lépésnél nyikordult egyet. Később az előadó elmondta, hogy a lábát egy bányakocsi zúzta szét, mikor eresztés közben elszabadult, mert a társa részeg volt, és nem biztosította be. Most combtól hiányzik a jobb lába. „Ezért, ha ilyesmit tapasztalnak, elvtársak, azonnal jelentsék.“ Tóni hátán végigfutott a hideg.

Kinek jelentse? Hol találja meg most a steigert? Hisz egyedül ki sem talál ebből a labirintusból. Pedig valahogy mégis jelenteni kellene.

— Aztán nehogy eljárjon a pofád! — horkantotta Miro, mintha kitalálta volna Tóni gondolatát. Zubbonya ujjával törölgette a száját.

„Még most jelentenem kellene.“

Miro a falba támaszkodva elindult. Már szemlátomást jobban volt. Nagyokat dűlön- gött, de talpon maradt. Ez csak még jobban megrémítette Tónit. A részeg ebben az állapotában a legveszélyesebb. Már képes cselekedni, és ilyenkor idézheti elő a legnagyobb bajokat.

A folyosó hirtelen lejteni kezdett, s egy kiszögellés mögül előbukkantak a vasgerendákkal megrakott kocsik. Valamivel kisebbek voltak, mint a felszíni csillék, de a szűk folyosón épp hogy csak elfértek. Az egyik kerék alatt nagy fatuskó hevert, ez gátolta meg, hogy a csillék a több tonnányi vasrakománnyal lezúduljanak a lejtőn.

Miro felemelte a földön bodrosodó drótkötél kampóját, és húzni kezdte a csillék felé. Mire a kocsikhoz ért, kétszer is elesett.- A rövidke útszakaszt, ami a csilléktől elválasztotta, végigkáromkodta. Tóniban egyre inkább megérlelődött a gondolat, hogy visszamegy, és akárhogy is, de megkeresi a steigert. Miro földhöz vágta a kampót egy vaskos szitok kíséretében, mert sehogy sem talált bele a csille akasztójába.

— Jelenteni kellene a stelgernek, hogy rossz — ajánlotta Tóni. De Miro ekkorra mégis beakasztotta valahogy. Tóni lemondóan sóhajtott.

— Akkor én megyek a húzatóhoz — mondta.

— Nem! Majd én fogok ereszteni. Ilyen állapotban nem tudok a lejtőkön mászkálni

— mondta Miro, és nagyot böffentve elindult a huzatóhoz.

— Ha jelt adok, verd ki a tuskót a kerék alól! — kiáltotta vissza félútról.

Alig mondta ki, a folyosóban léghuzat keletkezett. Felkavarta a szénport, és fent valahol a folyosó végében nagyot puffant a légnyílás ajtaja.

„Talán a steiger jön“ — reménykedett Tóni.