Irodalmi Szemle, 1970

1970/8 - Galán Géza: A film mint forradalmi valóság

között a Doktor az egyetlen érzékeny, humanista, ember, aki átéli Dózsa tragédiáját, aki Dózsával érez, aki beszéd közben és a szöveg jelentésével mintegy ellenkezve erősen Dózsa szemébe néz, és szinte erőt, emberi méltóságot szuggerál Dózsába!“ Talán csak a színész érzi meg teljességében, hogy ez így milyen nehéz feladat. Jamnický is felvillanyozódik, és amikor Kósa elmegy, azt mondja nekem, hogy fél a feladattól... Azt hitte, hogy eljön Pestet megnézni, de azt nem sejtette, hogy ilyen nagy színészi feladattal kell megbirkóznia. A Doktornak erre a bonyolult pszichológiai játékra né­hány másodperce van csupán... Közben Jamnický megismerkedik Bessenyeivel. Bes­senyei lelkesen: „Látom, látom. Igazi nagy bohóc a fiú, nagyon izgalmas, nagyon izgalmas...“ Jamnický: „Tartok Bessenyeitől. Mielőtt ide jöttem volna, Pozsonyban megnéztem egyik filmjét, a Koppányi aga testamentumát... Régi csodálója vagyok művészetének!" A MAFILM-stúdió műtermében vagyunk. Itt már igazi, nyugodt alkotómunka folyik. A hangulat és a szervezés — mint mindenütt a magyarországi forgatásokon! — pro­fesszionálisan nagyvonalú. Dimény Tibor gyártásvezető és stábja e filmháború leghar- monikusabb együttese. Felvesszük Jamnický jelenetét. Feszült, szinte színházi hangulat uralkodik. Mindenki lesi Jamnický játékát. Kétszer, háromszor mondja el a Doktor szövegét. Szinte min­denkit magával ragad! Többen is megjegyzik, hogy igazi nagy művész, aki ilyen üres szöveggel képes ilyen teljesítményre. Csendesen folyik a munka tovább. Már csak néhány jelenet maradt. Napokon belül befejeződik a forgatás. Major Tamás vaskos egyszerűséggel vési a lencséken és mikro­fonokon keresztül — talán — a halhatatlanságba a következő szavakat: „Ennyit jegyeztem föl, Zápolya uram... és a saját megjegyzésemet, hogy mi ne kí­méljük Dózsa Györgyöt, de a magunk emberségére legyünk tekintettel. Mielőtt a tüzes trónra ráülne, adjuk meg neki az utolsó lehetőséget, hogy a sereg előtt tagadja meg mindazt, amit elkövetett. Mert nincs nagyobb győzelem, mint ha ellenségeink lelkét is meghódítjuk." A film történetében az Ítélet az első film, amely bennünket, csehszlovákiai magya­rokat is érint... Érthető tehát, hogy az Irodalmi Szemle is — a lap történetében elő­ször — az Ítélettel kapcsolatban ad tágabb teret filmtematikának, és azt hisszük, sze­rencsés tény az is, hogy konkrét „filmes" érdeklődésünk, tevékenységünk az ítélet talajáról indul... Csáder László: Könyvborító, 1960 «ÜT r*st

Next

/
Thumbnails
Contents