Irodalmi Szemle, 1970
1970/8 - Zs. Nagy Lajos: Versek
Zs. Nagy Lajos körbe-körbe (Emlék) Zöld ingre lelt a tönkretett lakásban. (A vállain már villog a penész.) Magára vette. A nadrágot is. Zöld ingre lelt, lám, és magára vette. Es kurdok közti kardok közti útján Iránban sejk volt, s király Óbudán, és apró-cseprő csontokat szedett, mert nem találta bősz Attila vermét. Szedett virágot, és szedett szamócát, lópatkót, láncot és sátorszeget, és körbe-körbe járta Karikást, és felfedezte végre a világot. s így tovább ... Könyökömből kivágott káva, kevélységemből fűrészeltelek. Égitestek közötti lárma, örülj, mert meghallottalak. Valahol biztos emlegetnek, s szívják belőlem a derűt, de jó, hogy én hallottalak meg, mielőtt sorsom összedőlt. De jó, hogy minden összeomlik, hogy földrengéssé lényegülsz. Te: csillagok kohéziója, égboltok enyve s így tovább ... De jő, hogy kristálytemplomodból zuhog a pusztulás reánk! a tenger Sziget három kilométerre a parttól, pálmák zöld füstje a kék hullámok tetején, fehér sziklák nyája a víz roppant felelőtlenségében. Hallgassak a lányra, aki Prágából jött megmosni szőke haját, s most bűbájos mosolyával csalogat el a parttól? Távozz tőlem, szőke kísértő, Júnó, ments meg e lánytól, végy oltalmadba családi fészkek helybeli istennője! Nem tudok úszni. evolúció Bolond Darwin beleköpött a levesünkbe mosí itt állunk pálmafák és lila derengés nélkül reménytelen civilizáltak dzsungeleinket majmok lakják szőrünk leborotválva izmainkat kilúgozta az ég itt állunk pucéran NEMAZÉG-ben az idő meredek szirtjein léha leventék tanácstalan ürgék tudásunk arra elég hogy megtömjiik a bendőnk. kultúrált egak A pincérnő. A lába közt kövéren ... A hamutartók égszínkék fegyelme ... Márvány tejút a kulturált egekbe... Robbanni kész a lányok emleje ... Csillárcsalétek pepita magányban ... Borzas kanóc a karcsú köveken ... A függönyökön szétkent fájdalom ... Didergő lombok forró fénybe lökve ... Égő halak a roppant réteken ... Szamócaíz a számban s dinnyeíz ... Megvénült már az erdők homloka ... Zöldes nyakán majd ráncot sző a szem ... De lesznek még agancsos látomások ... Elindulok még szarvasok nyomán ... Özek elé a széttiport vidékre .. .1 Palermo E forró város tűrte hidegen, hogy eltévedjek, mint egy idegen. Hej, Palermo, elkopott a lábam, míg a szállodámra rátaláltam. Míg e kis hotelszobára leltein, magyarul is majd elfelejtettem. Olaszul beszéltein s németül, szótárból és szótáron kívül, mintegy kézzel-lábbal hevesen: értették is — csak nagyon kevesen. Hát eltévedtem. Jött a „Maffia“, egy bajszos rendőr, szőrtelen fia és taxit rendelt, bukszámból fizette a sofőrt, s a helyszínre vezette ... Este aztán számolgattam némán; mennyi még a lírám s cigarettám. Csáder László: Fénykép, 1958
