Irodalmi Szemle, 1970

1970/8 - Galán Géza: A film mint forradalmi valóság

mint más filmek esetében. Mi, akik itt ülünk, mind a hárman részt vettünk a film gondolati és esztétikai kialakításában, majd a feltételek megteremtésében, az elfogadtatás harcaiban, hogy tere legyen, hogy kifutása legyen ennek az anyagnak — függetlenül az esztétikai visszhangjától —, hogy megteremtsük azt a közeget, amelyben a vállalkozás élni tud. Ehhez szövetségeseket kellett keresni. Embereket kellett meggyőzni itt is és más országokban is a vállalkozás tisztességéről, és ez sokkal inkább diplomáciai, forradalmi, politikai, vagy mit tudom én milyen tevékenység, mint művészi. Az ilyen feladatvállalásnál az ember lemond a szabad idejéről, a nyugalmáról, s bizonyos esztétikai mércékről is le kell mondania, olyanokról, amelyekkel egyébként saját maga tisztában van, vagy amelyeket már meg is oldott. Tehát a film formanyelvével nem akartunk kísérletezni. Művünkben nincs semmiféle esztétikai megújulás, mert azt ennyi minden mellett nem lehetett volna vállalni. Ez a film — ha úgy tetszik

— hagyományosan realista stílusban készült. Nemcsak azért, hogy az emberek jól értsék, hanem azért is, mert készítése során sokkal elemibb feladatokat kellett megoldani. Nem mentegetőzni akarok — a filmet természetesen így is vállalom. Mindezt csupán azért hangsúlyozom, hogy ha a jövőben mi vagy mások hasonló vállalkozásba kezdenek, akkor az előbbrelépéshez a mi tapasztalataink is hozzásegíthessék őket. Akkor majd nemcsak a téma és a külső megvalósítás módja, hanem az esztétikai megoldás is forradalmi lehet. Ma már arra a meggyőződésre jutottam, hogy sem közönségtől, sem kritikától, senkitől sem kell elvárni azt, hogy egyértelműen jogadjon egy munkát. Azokat a vitákat, amelyek támadtak, sértettek bennünket, úgy ítéljük meg, hogy sok tekintetben hasznosak is voltak. Ezt nem taktikából mondom. Ezt magunk előtt is így valljuk. Tehát ha valakiben ellenérzést, ellenvéleményt, ellenállást, azonosulást vagy bármilyen irányú mozgást vált ki e film, akkor célunkat elértük. Legyen olyan is, aki dühös ránk, aki nem ért egyet az egésszel, de az is járjon végig egy gondolkodási folyamatot, és esetleg határozzon meg egy másik cselekvési lehetőséget, és bizonyítsa be, hogy nekünk nincs igazunk! Ez a film nem egyszerűen csak esztétikum, tartalmazza az alkotók viszonyát is a társadalomhoz. Szeretnénk, ha a közönségnek is lenne egy ilyen — hogy úgy mondjam — mozin kívüli viszonya a mi gondolkodásunkhoz. Tehát, ha Dózsa és a Diák vagy Dózsa és Werbőczy drámája létrehozná — kiváltaná a néző és film drámáját.“

Egy forgatási nap Magyarországon

„Zápolya uram, az orvostudomány mai állása szerint csodának számítana, ha azt a trónt s az említett vaskoronát, akár csak néhány sóhajtással is túlélné... Vízzel, ecettel, fokhagymapéppel valamit el lehet érni, de a természet akkor is végez vele. Mert például az említett tüzes koronától megsül a csont, a koponya beszakad, és az agyvelő kifolyik, akár az aludtej: Uraim, mint nemes emberek, tudhatják, hogy a földi élet agyvelő nélkül..." A Doktor szövege és akciója a filmben nem sokkal több ennél. A kivégzés előtt Zápolya, Werbőczy és a többi nemes azon tanakodik, milyen legyen a kivégzés módja. Miután megegyeznek a tüzes trónban, kikérik az ott ülő szakember — a Doktor — véleményét, elérhető-e, hogy a trónon Dózsa eszméleténél maradjon, hogy láthassa Gergely kivégzését. A Doktor válasza — amint láthatjuk — száraz, tényszerű, már-már kegyetlenül az. Nagyjából ezekkel a szavakkal kezdi Kósa a beszélgetést dr. Ján Jamnickýval, a Doktor alakítójával. Az igazság kedvéért itt meg kell jegyeznem, hogy a rendező Werbőczy szerepére szerette volna Jamnickýt megnyerni, de Jamnický ezt egészségi állapota miatt nem tudta elvállalni. Viszont any- nyira tetszett neki az Ítélet forgatókönyve, hogy felgyógyulása után örömmel vállalta a beugrást (a Doktor szinte jelentéktelen szerepében) egy másik pozsonyi színész helyett, aki az utolsó pillanatban a szerepet visszaadta. Kósa az első pillanatokban — amikor megtudta, hogy Jamnický megérkezik, bosszankodott is, hogy egy ilyen Izgalmas színészegyéniséget nem tud kellőképpen, neki való szerepben kihasználni. Azon Is gondolkodott, hogy ír valami szöveget Jamnickýnak. Végül is úgy döntött, hogy a szövegen nem változtat, hanem így folytatja rendezői instrukcióit: „Sőt a szöveg nemcsak, hogy száraz és jelentéktelen, de tulajdonképpen nem is lehet belőle — színé- szileg — szinte semmit kihozni. Azt javasolnám, a szöveget a Doktor tartsa feleslegesnek. Mondja ugyan a szöveget, de a játékán lássék, hogy nem is figyel rá, sőt azt szeretném, ha a néző a kegyetlen szöveg ellenére is érezné, hogy az asztalnál ülő nemesek