Irodalmi Szemle, 1970

1970/8 - Galán Géza: A film mint forradalmi valóság

Azt szeretnénk, hogy az efféle nagyságmagatartás érték legyen Európa előtt isi Ezzel tehát nem csak Dózsának szolgáltatunk igazságot, hanem bizonyos fokig a közép-euró- pai népek történelmének is, amelyben hiába vannak nagy metaforák, sűrű hasonlatok, jelképesen mondva — nagy pillanatok, ezek valamiképpen kiesnek a tudatból. Nekünk nincsenek leírt drámáink, csak megélt drámáink. Ez a forradalom a legnagyobbak közül való. Érdemes rajta gondolkodni!"

KÖSA FERENC:

„Az ÍTÉLET annak ellenére, hogy a történelembe tekint vissza és a történelemről gondolkoztat, úgy gondolom, mégsem történelmi film. Jobban mondva nem szeretném, ha beleragadna 1514-be. Egy mű korszerűségét szemlélete határozza meg, nem pedig témájának a kora. Reméljük, hogy a néző a filmben nemcsak történelmet talál, hanem jelent is, anélkül, hogy a történelmet meghamisítottuk volna, vagy esetleg belemagyaráztunk volna valamit. Tehát e film nem a mondanivaló valamiféle áthallatása, hanem a lehető legnyíltabb és legkeményebb gondolatanyag felmutatása. A Dózsa-forradalom alkalmat adna arra is, hogy a parasztháborúk ösztönösségét emeljük ki. Azt a mindennapi cselekvést, amely nem képes önmagát ellenőrizni. Jogosan fel lehet dolgozni bármelyik európai parasztforradalmat ebből a szempontból is. Mi egy másféle megközelítést prózáltunk meg. Az adott történelmi időszakot hagytuk ugyan a maga ösztönös mozgásában, de a filmben hozzáfűztünk egy másik szálat is. A tudatosság folyamatának a szálát. Ezért a film kettős cselekménnyel őrzi az eseményeket. Az egyik cselekmény az ösztönös, önmagát felismerni nem képes forradalmi mozgás, a másik szál viszont a mozgások tudatos felmérése, értékelése, tudatos újraküzdése és végül tudatos vállalása. A forradalom ösztönössége és a cselekvés tudatos vállalása együtt fejezi ki a történelmi igazságot és korszerű gondolkodást. E kettős feszültsége miatt szól a film olyanokhoz is, akik csak gondolkodni akarnak a forradalomról, de szólhat olyanokhoz is, akik képesek a forradalmi cselekvésre. Ugyanez a kettősség fejezi ki az ember ösztönös igényét a tettre, és kötelességét, hogy tetteit át is gondolja."

Egy forgatási nap Szlovákiában

Reggel 8-ra érkezem a filmgyárba. Izgulok, megérkeztek-e a podbieli (árvái) „láncosok“. Olyan emberekről van szó, akik eddig ki sem mozdultak a falujukból. Szerződésük nincs, csak egy távirat van a kezükben. A Kolibán megtalálom az ismerős arcokat! Teljesítették a kérésünket is: nem borotválkoztak, nem nyiratkoztak. Hallom a bajokat: néhányuk a városban padokon aludt, a gyártásvezetés nem biztosított számukra szállást. Az egyik mártoni fiú feketén utazott, nem volt pénze az útiköltségre, az állomásról futott — szakadó esőben —, mert villamosra sem volt pénze. De itt van és éhes. A gyártásvezető nincs sehol, a pénztáros nincs itt. Csak annyit tehetek, hogy arra kérem őket, pihenjenek, mert éjszakai forgatás lesz.

Délutánra kisütött a nap. A Kőmalomnál a temesvári csata jeleneteit vesszük fel, 800 statisztával. A magyar asszisztencia figyelmeztet, hogy meglegyen a létszám. Késik az autóbusz, amelyikkel körbe akarom járni a közeli falvakat és felszedni a kiválasztott „extratípusokat“. Ogy kell őket kiráncigálnom a kocsmákból, házakból. A busz késése miatt sokan szétszéledtek. Meg kell őket keresni. Beszáguldjuk Lozorno, Láb, Plavecký Štvrtok, Zohor községeket. Az otthon maradottak helyett újakat csalok el a sörtől és szórakozástól. Már vagy hetvenen vannak az autóbuszban, indulhatunk. Adminisztrálás. Beiratkozni, legalább három helyen, mindenkinek. Tumultus, kosztümátvétel. Gyorsan öltözni! Sminkelni! Rohanunk az első kép színhelyére a tó mellé. A jelenetet besötétedés előtt fel kellene venni. Kósa halk szemrehányással jegyzi meg: késünk. A jelenet szerint a tó mögötti dombon felbukkannak Dózsa katonái, lovasok, kaszások, gyalogosok, asszonyok, gyerekek. A sínpár, amelyen a kamera fut és fényképez, hosszában a víz fölé van építve. A sereg a vízen keresztül a kamera előtt vonul el. Katonai hangosbeszélővel irányítjuk a mintegy két négyzetkilométernyi területen elnyúló statisztasereget, majd alsónadrágra vetkőzve a vízen át közlekedve „rendezzük“ az embereket. Magyar asszisztencia: „Hol vannak a »parasztfejek«?" Hívom, rohanok, keresem őket. A sötétben keresem az arcukat. Néhányat megtalálok, sokan megijedtek, és gyalog hazamentek! A többit kettesével, hármasával kell előkaparnom a