Irodalmi Szemle, 1970
1970/8 - Galán Géza: A film mint forradalmi valóság
még nem jelezték a későbbi vállalkozás nagyságát. Majdnem azt mondanám, hogy csak amolyan játékos ötlet volt az egész. Addig megfogalmazatlan dühünket és ellenállásunkat akartuk kifejezni: hogy igenis, létezik a magyar történelemben erőforrás, erőtartalék. Nem is hőst, inkább embert kerestünk, mert úgy látom, a XX. század emberének nem is annyira hősökre, hanem magatartásformákra, jellemekre van szüksége, amelyek gondolkodásra késztetik: vajon 6 hasonló helyzetekben miképp cselekedne? Mi olyan embert kerestünk, akit nehezen megoldható helyzetekbe rakhatunk, s akivel együtt kínlódhatunk, gyötrődhetünk. A forradalom és Dózsa ilyen lehetőség... Természetesen, nem akarom mindezt az ötlet megszületésének pillanatához kapcsolni, mert csak a későbbiekben vettük észre, hogy milyen óriási feladat egyrészt a történelmi kort megközelíteni, másrészt a történelmi korból előbányászni azt, amire a XX. század emberének szüksége lehet." KOSA FERENC: „Ha az ember egy kollégiumi szobában, adott társadalmi körülmények között él, és olyasmit szeretne tenni, ami több a személyes kalandnál, ami összefügg a társadalom mozgásával, más emberekkel, gondolkodással, amit — nem a szó filozófiai, hanem köznapi csöndes értelmében — társadalmi cselekvésnek lehetne nevezni, akkor előbb- utóbb eljut a forradalom fogalmához, s a lehetőségek felmérése és elemzése után a történelmi múlthoz. A film elkészítésére nem is annyira Dózsa György személye ihletett bennünket. Az egymást kölcsönösen kiegészítő sok mozzanatban csak az egyik volt Dózsa személyes helytállása, személyiségének különleges nagysága. Az 1514-es forradalmi gyakorlat Dózsa-kort meghazudtoló forradalmi gondolkodása, valamint a mai helyzet különös, összetett, lassú fejlődése az emberben olyan igényt támaszt, hogy fölmutasson egy gyorsabb, erőteljesebb társadalmi mozgáslehetőséget. Manapság előfordul, hogy ezeket a gondolatfoszlányokat permanens forradalomnak nevezik, és elmarasztalják. Amit mondani szeretnék, az nem az effajta permanens forradalomhoz kapcsolódik, hanem ahhoz a mindennapos emberi szükséghez, amit a hétköznapok forradalmának lehetne nevezni. A forradalom alatt én nem a történelemkönyvek forradalmi korszakait értem, hanem az élet olyan lehetőségeit, amikor az egyéni cselekvés és a társadalmi mozgás viszonylag közel kerülnek egymáshoz, amikor az egyénnek közvetlenül is alkalma nyílik a történelmet vagy azt a világot formálnia, amelyben él. Ogy hiszem, hogy az egyén személyi szabadságát, emberhez méltó életét csak a társadalmi mozgáshoz való közvetlen kapcsolata tudja biztosítani. A társadalmi mozgáson kívül rekedt cselekvés az embert nem szabadíthatja fel. A forradalom kifejezés itt talán nem is egészen pontos, azt viszont nagyon pontosan érzem, hogy a szabadság megközelítésének, megélésének lehetősége az imént elmondott személyiség—történelem—társadalmi élet viszonylatban rejlik. Vannak korszakok, amelyekben a személyiség és társadalom mozgása csak olyan áttételek után tud találkozni, amelyek során a személyiség nem tudja átélni a társadalmi mozgásban saját lehetőségeit és szabadságát. Ez a XX. század közepén rendkívül nagy probléma... Azt a korszakot, ahol ezek a mozgások egybeesnek, tehát ahol a szabadságvágy egyenes összhangba kerül a társadalom jobbá formálásával, forradalmi korszaknak nevezhetjük. Az ilyen korszakot elemezni, felhívni rá a figyelmet minden időben az ember szabadságával összefüggő kérdés, és úgy gondolom, hogy ez az alkotó elsőrendű kötelességei közé tartozik.“ CSOŰRI SÁNDOR: „Abban amit Kósa Ferenc mindennapi forradalomnak, vagyis a forradalmiság szakadatlan újraélésének nevez, nincs különösebb hősi eszmény. Szerintem ez maga a gondolkodás, az értelem célratörése. Ha a forradalmiság az ember legértékesebb képességei közé tartozik, akkor az ember nem mondhat le róla. A forradalmi gondolkodás azt jelenti, hogy legszebb képességeinket naponta használjuk. A célratörő gondolkodás maga a forradalom. Descartes szép mondását itt úgy alkalmaznám, hogy gondolkodom — tehát leszek." Az 0] írás 1968. évi szeptemberi számában jelenik meg az Ítélet című forgatókönyv. Hosszas nyilvános vita kezdődik a filmért és a film ellen. Közben Kósa, Csoóri és
