Irodalmi Szemle, 1970
1970/8 - Galán Géza: A film mint forradalmi valóság
Gálán Géza a film — forradalmi valóság (Gondolatok és naplójegyzetek az ítélet című film forgatásáról. — A vállalkozás minden közreműködőjének szeretettel.) A film sajátos és önálló művészi kifejezésforma, amely megvalósulásának különböző szakaszaiban, majd végső alakjában a művészetek egyéb ágait is magába foglalja, s az egyéb műalkotásoktól eltérően jelentős anyagi, emberi, technikai bázist is igényel. A film alkotói évekig dolgoznak művükön. Munkatársaik száma sok esetben több ezer fő, az anyagi befektetés nagy. A művészi, technikai, anyagi és nem utolsósorban emberi szempontok különféle akadályok, konfliktusok eredői, és ezek végeredményben szintén meghatározói a film ilyen vagy olyan irányú alakulásának. Talán a felsoroltakból is érzékelhető: egy egyszerűnek tűnő film előállítása is végtelenül összetett folyamat. Különösen nagy feladatra vállalkozott tehát Kósa Ferenc, Csoóri Sándor és Sára Sándor, amikor a forradalomról megfogalmazott gondolataikat egy magyar—román- szlovák koprodukciós filmben akarták kifejezni. Mint a megvalósítás jelentős szakaszainak szemtanúja arra a megállapításra jutottam, hogy e filmvállalkozás — függetlenül az eredmény művészi értékétől és visszhangjától — társadalmi jelentőségű kultúrpolitikai tetté nőtt. A filmkészítés meg nem szokható bonyolultságán túl az Ítélet forgatása során olyan munkaközösség jött létre, olyan munkafolyamat valósult meg, amelyre a kelet-európai film történetében még nem volt példa. A forradalmi gondolatok filmre vitele maga is forradalmi tett, forradalmi valóság lett. Az Ítélet esetében a tartalom és a megvalósítás körülményeinek különös összhangjáról beszélhetünk. A fentiek magyarázzák, miért érzem fontosnak, hogy e társadalmi kihatású művészi szándékról és megvalósításának néhány körülményéről beszéljek. Sajnos, elkerülhetetlen volt a „néhány“ szó betoldása. Az Ítélet című film kapcsán írni kellene ugyanis nemcsak az alkotói szándékról, a technológiai folyamatok rendkívüliségéről, a közreműködők ezreinek életéről, igyekezetéről, hanem az egyéb gyártási problémákról, a tárgyalásokról, az örökös harcról a film puszta létéért, az esztétikai szempontokról, a rendező és az operatőr munkamódszereiről — vagyis a film megszületésének történetéről is, de mindez így egy vaskos könyvet megtöltene. A kész mű néhány órás moziélménye mögött számomra is több száz órás valóságélmény van, pedig én csak egy »közkatonája« voltam e »filmháborúnak«. De még a »hadvezér«, a főrendező emlékezetében sem állhatnak teljességgel össze az élmények. Beszámolóm tehát törvényszerűen csak bizonyos részletekre koncentrálhat, nem lehet átfogó. Mo- zaikszerűen végighaladunk az Ítélet készítésének leglényegesebb szakaszain — forgató- könyv, előkészítő munkálatok, forgatás, utómunkálatok —, s személyes élményeim és elsősorban a rendező Kósa Ferenc és az író Csoóri Sándor vallomásának felhasználásával az érdekesebb részleteknél tovább időzünk. Nincs szándékunk mély szakmai vagy filozófiai eszmefuttatásokba bocsátkozni — mindössze a gondolkodásformák és társadalmi cselekvéslehetőségek egy fajtáját szeretnénk felmutatni. CSOÖRI SÁNDOR: „Ha visszaemlékezünk az utóbbi két-három évre, akkor sem tudjuk egyértelműen és pontosan meghatározni azt a pillanatot, amely a Dózsa György film gondolatát szülte. Kósa Ferenc diákszállóbeli szobájában a Világ csendjét írtuk, talán ott beszéltünk először arról, hogy Dózsáról filmet kéne csinálni, de a vágy, az elképzelés és a szándék
