Irodalmi Szemle, 1970
1970/8 - (tl.): Harangszavú költő - Šiktanc, Karel: Horoszkópok
mintha szádat akarná megfosztani ajkaidtól. A jobban vihar. Isten mentsen tőle! Utána gondterhelt a fej. Vidd. Hitelbe adom. Csak olyat ne kívánj, ami után fogadkoznod kell, ez több a halálnál. Kejklicei vagyok. Az égtájak felé hajlongva egy isteni darabot játszom (századok óta) vígan — szomorúan — kinek hogyan. Pár fűzfa elég. És babérfa. Hogy föl lehessen ismerni, ki éppen a király, és ki könyörög kegyelemért. (De aki itt él sosem tudja ezt pontosan) — Ha kilépne a sötétből. Ha már mindennek vége. Sátrat verek, s a sátorlapot tapogatom. Ki az, ki kakasból pávatollat tépett. Évszázados kíváncsiságom — egyetlen hű társam — ül a nyakamban, mint egy narancssárga macska. Oroszlán (7. 23.—8. 23.) Király vagyok. Árnyékomnál is kisebb keserű birodalmam, s meredekebb évszázados gőgömnél. Magam üldözöm magamat. Magam lopom meg magamat. Magam magamnak istene, a mennyországba kerülök. Király vagyok. Nap vagyok. Sötétsárga arany vagyok. Mért féljek a kutyáktól, ha félnek a sörényemtől? Mért féljek a tetvektől, ha félnek a kutyáimtól? Címeremben sas jáspis és szív. S a négy fáklya mutat a négy égtáj felé, jelzik örökké tölgyfatrónusom, vagy sírig szikkadt birodalmam és társaimat ez a tűz élteti. Tündöklők. Villogok. Fölösleges a hízelgés. Fölösleges a fenyegetés. Nem akarom. Sehová nem akarok. A búza eladó, a győztesek nem eladók. A győztesek uralkodnak. S ha sírni akarunk, kerek tenyerünkkel takarjuk el szemünket, ujjaink közt mintha nevetnénk. Társaim a porban hemperegnek a nevetéstől. És hálálkodnak. És táncolnak. És tapsolnak. Skorpió (10. 23.—11. 22.) Vagyok farkasnyom örök havasokon.
