Irodalmi Szemle, 1970
1970/8 - (tl.): Harangszavú költő - Šiktanc, Karel: Horoszkópok
Menekülj. Fehér vagy s én évek óta azt álmodom, hogy fejem a válladon pihen. Hallasz engem? Menekülj. Törölj le a csillagokról, az oltárokról, a hófúvásokról, papírvárosokról — ha síromra is taposol, mint lávamezőkre! Vagyok kígyóbőrből. Félj a folyóktól, fénylő vizektől, ha fürdenek bennük harkályok költözése előtt — minden toliamban fekete kés és tenyerem a föld minden sebén. Hallasz engem? Menekülj. Már önmagamban sem vagyok bizonyos, édes, sötét kéj fojtogat mindig, ha napközben gyorsan vetkőzni kezdesz selymes fondorlataidból, gátlásaidból és háromszögletű árnyékodból. Rohanj. Hallod? Csillog a kígyó s a lemondás úgy dobog a sötétben, mint a szív. Rohanj. Hogy mielőbb itt legyél. Mert i bennünk minden s közöttünk minden csakis a kör törvényei szerint. ■ Halak (2. 19.—3. 21.) Vagyok magam foglya. És önmagam üldözője hét hegyen, hét tengeren át. Hát minden kolostorban (hol könyörögnöm kéne) és minden börtönben (hol félnem kéne a sötétségtől) ágyazni akarsz még nekem, én félénk, türelmes szeretőm?! Semmiben sem hiszek már. Csak a vízben, hogy hullámzik. Semmit sem hiszek már. Csak az üres beszédet. Semmit sem akarok. Szerencsétlen lusta tutaj a nyolcadik mesebeli hegyre vezet és én, vándorolva, ibolyaszín álmokat látok, és hattyúkat riasztok, rónákon lovakat, mert varázsos vágtát ígértek. S bosszúvágyó hétfejű sárkányokat! S hiábavaló jajokat és titkokat. Alattuk nyöszörgő lények. Ég dörög, agyag sárgul, bogáncscsokrom hegytetőn reszket gonosz kezektől, hol akarsz ágyazni nékem, a rózsákon, én félénk, türelmes szeretőm? Hagyj. Hagyj engem vízszintesen köpni. Ütjaim végén, hol elgyengül a sodrás, függőleges tenger után vágyom. (Tóth László fordításai)
