Irodalmi Szemle, 1970
1970/8 - Szjomin, Vitalij: A Donon fölfelé
— Jobb lett volna, ha egyáltalán ide se jöttek volna — mondta az öreg. — Maguknak abból semmi hasz.iuk, hogy idejöttek erre a helyre. Két éven keresztül sorjában a vízbe düledeztek a fák, a fenék annyira tele van, hogy itt egy emelőhálót sincs hová leereszteni, ismerni kell ezt a vidéket. Meg aztán én felállítanám a hálót, kiraknék néhány horgot — maguk meg szépen kiszednék belőle a halat. Hhhe... És bennünket átkozva lassan eltűnik a sötétben. A kissé lehűlt, kitűnő hangvezető levegőben tisztán hallatszik a szitkozódása. Amikor a kanyaron túl elcsendesedik, azt mondom a többieknek: — Ej, ej, ti bölcsek! (Persze, útitársaim egytől egyig az egyetem filozófia tanszékén dolgoznak.) Ti csak megállás nélkül eveztek és eveztek, én pedig, lehet, kifejezetten azért jöttem veletek, hogy kiderítsem, mi is voltaképpen az élet értelme. — Akkor nem velünk kellett volna jönnöd — válaszolja Igor Szuhanov enyhén fölényes mosollyal. Éjszaka egymás mellett fekszünk hálózsákjainkban a vitorlán, mely alá szalmát és füvet raktam. Nekünk szintén van sátrunk, csak az a baj, hogy ketten nemigen férünk benne, igy inkább a szabad ég alatt alszunk: én kényelemszeretetből, Szuhanov pedig azért, mert ő közöttünk a legfiatalabb. A túra utáni éjszakák mindig nehezebbek számomra, mint az egész napi evezés, vannak éjszakák, amikor egyáltalán le se húnyom a szemem. Érzem, mint nedvesedik át lassan, és válik egyre keményebbé és ropogó- sabbá a vitorla vászon, hogyan lepi be a harmat a hálózsákomat, s várom, mikor kezd el Szuhanov álmában beszélni. Álmában is tisztán, előadóhoz méltón cseng a hangja... — Elmegyek! — mondja fogadkozva. — Elmegyek! Bél ... dél ... Dél... nyug . . . Délnyugatra .. . Ä! Elszégyellte magát... Azt mondta, hogy elvégzi a földrajz szakot. Bolondozik a szívem. Ha nem bolondozna, és nem lennék ilyen nyughatatlan természet, talán el se jöttem volna táborozni, s nem eveznék ennyit nap mint nap. Kövesdi János fordítása Csáder László: Könyvborítók, 1943
