Irodalmi Szemle, 1970

1970/7 - DISPUTA - Csanda Sándor, Egri Viktor, Grendel Lajos, Hamar Kálmán, Kövesdi János, Mészáros László, Szitási Ferenc, Dr. Turczel Lajos, Zsilka Tibor: Ankét irodalmunkról

b) A korszerű forma adekvát súlyú tartalmat, mondanivalót hordoz-e, s megfelel-e a konkrét tartalomnak.

c) Tartalmilag mennyiben sajátságos szlovákiai magyar mű: kifejezést nyernek-e benne nemzetiségi létünk lényeges (vagy akár apróbb) kérdései.

d) A nemzetiségi sorsnak negatívumai mellett pozitívumai is vannak. Milyen mértékben aknázza ki az író ezeket a pozitívumokat. (

e) A szlovákiai magyar egyben európai is. Látja-e ezt az író, s megpróbálkozik-e ebből a szempontból is bemutatni, vizsgálat tárgyává tenni hőséit?

3. Mivel a kérdés a műfajt nem jelöli meg, nehéz rá határozott választ adni. A következő műveket említeném legjelentősebbekként: Dobos László kélt regénye: Messze voltak a csillagok; Földönfutók, Duba Gyula: Delfinek; Szabadesés, Egri Viktor: Keserű égbolt, Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz, Bábi Tibor: Se elevenen, se holtan; Cselényi László: Erők, Ozsvald Árpád: Galambok szállnak feketében, Tőzsér Árpád: Kettős űrben, Zs. Nagy Lajos: Tériszony, a Fábry-sorozat, Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén, Csanda Sándor: Első nemzedék és még kb. két-három további könyv.

Kövesdi János

a Madách Könyvkiadó (eredeti irodalmi részlegének) vezető szerkesztője

1. Gál Sándor: Szabad vonulás.

2. Ez a kötet volt „soron“, csak éppen nem a „kicsi, de miénk“ jelszó alapján, hanem egészen más indító okokból. Különben — szerintem — ez a jelszó még jelszóként is téves és káros, értékkategóriaként pedig kimondottan abszurd. Sajnos, nemcsak az irodalomban ismert: számtalan nemzetgazdaságból vett példával is bizonyíthatnánk káros voltát.

Számomra az irodalmi mű megközelítése két irányból történő hadmozdulat: olvasás és értékelés. Az olvasó igényei irodalmunkkal s a „világirodalommal" szemben ugyanazok, és valahogyan a Gál Sándor fenti kötetéből vett szavakkal fejezhetők ki: „A világ összerakott / valóságára tárj ablakot." Az olvasó önkéntelenül összeveti „a mieinket" például Andrzcjewskivel, Styronnal, Ajtmatovval, Radicskovval, stb. — hogy csak néhányat említsek azokból a könyvekből, amelyek mostanában megfordultak a kezemben — és aztán csak azokat a hazai terméseket ismeri el igazi olvasóélménynek, amelyek felzárkóznak például az említett művek mellé. Az értékelő, mérlegelő ember igénye már differenciáltabb, valahogyan Erdélyi János kritikai szempontjaihoz igazodnak: „szeretettel... aggodalommal.... szigorúsággal". Végeredményben azonban ha bármennyire is determinált — itt és most — a fenti elvek közül az első kettő, a harmadik, a szigorúság, megint csak elvezet bennünket a világ valóságának igényéhez.

Gál Sándor valóban megpróbál ablakot tárni egyre bonyolódó világunkra. Áhítja „a fsleletadás idejé“-t, a produktív férfikort, az ú] formákkal való harcot, de kár lenne, ha közben lemondana a költészetről. Azonban ez valószínűleg lehetetlen, mert: „ezer szomjúság gyötör: / miféle ember áll 1 ennyi fájdalom mögött?!“ Erre csak a költő felelhet. Vagy ha nincs ereje a válaszokra, újból és újból fel kell tennie a kérdések kérdését: miért? Szembeszállva egész racionalizált, kibernetizált gondolkodás- módunkkal, melyben egyre nagyobb teret hódít a pragmatikus hogyan? Gál nem áll egyöntetűen a miért oldalán, és ezért tükrözi könyve korunk emberének egyre élesedő dilemmáját.

3. A három mű: Kettős űrben (Tőzsér), Földönfutók (Dobos), Szabadesés (Duba). Mert: a kettős űrbe feldobott földönfutók mozgása szabadesés...

Mészáros László, mérnök, az ENSZ pozsonyi számító központjának dolgozója

1. Az én esetemben a homo légens főleg lírai területen kalandozik. Az ok szubjektív. Egyidőben olvastam Farkas Jenő Valaki jár a nyomomban-)ät és Batta György Testamentumát.