Irodalmi Szemle, 1970

1970/7 - HAGYOMÁNY - Révész Bertalan: A Czuczor-irodalom értékelése

Sajnos, nem vált azzá... Koltai és Zoltvány szintetizáló törekvése után egészen a fel- szabadulásig, sót napjainkig — egy vagy két kivételtől eltekintve — csak népszerűsítő írásokról, alkalmi cikkekről s egy-egy sovány irodalomtörténeti összefoglalásról tudunk számot adni, melyek egyáltalán nem vagy alig-alig módosítják a már ismert Czuczor- portrét. Ezek közé tartozik György Zsigmondnak a nagyközönség számára Irt háromívnyi Czuczor-tanulmánya.62 A szerző minden forráskutatás és műelemzés nélkül csupán arra vállalkozik, hogy a korábban feltárt tényanyag alapján összefoglalja a költő életének ,s művének legfontosabb mozzanatait. Nem újat mondásra, inkább a saját maga által lényegesnek vélt életrajzi, Irodalomtörténeti és esztétikai mozzanatok korszerű interpretálására és nyomatékosítására törekszik. — Lényegében ugyanezt mondhatjuk Vadnay Károly63 és Viszota Gyula64 Czuczorral foglalkozó írásairól, Dobó Sándornak65 a költő népies líráját tárgyaló füzetecskéjéről, valamint a Szlnnyei-68, Beöthy-67, Endrődi-68, Pintér-féle69 irodalomtörténeti szintézisekben olvasható Czuczor-cik- kekről; Alszeghy70 és Brisita71 elintézi a költőt néhány semmitmondó sorban, Szerb Antal72 pedig éppen csak megemlíti.

A Zoltvány-féle kritikai kiadás, illetve a gyűjtemény bevezetőjeként szereplő pályakép-vázlat megírása óta eltelt csaknem hat évtized alatt — 1956-ig —, csak egyetlenegy megkülönböztetett figyelmet érdemlő írás született Czuczorról: Horváth Jánosnak az 1935/36-os tanévben tartott s nyomtatásban73 is megjelent előadásainak Czuczor- fejezete. Horváth nem elégszik meg a megfakult és eltorzított, már-már feledésbe merült Czuczor-portré restaurálásával, hanem újrafesti azt, s tegyük hozzá: sikerrel. Munkájában új adatok kerülnek felszínre, s új értékítéletek fogalmazódnak meg: feltárja többek közt a Czuczor-eposzok cselekményének alapját — a forrásokat; az eposzokban a fegyvercsattogás mellett észreveszi az idillikus jeleneteket, hangulatos képeket, s azt is, hogy költőnknek — jiem lévén epikus tehetség —, az „eposzai is hazafias lírai szükségletet óhajtottak kielégítem, mint csaknem egész költészete".74 Balladáinak, Erdélyi tapogatózó kísérlete után, először ő tulajdonít kellő fontosságot, ő jelöli ki helyüket az egykorú irodalom kontextusában, és határozza meg Irodalomtörténeti jelentőségüket: „...balladáival nem egy tekintetben előtte járt korának s már-már Arany János felé közeledett. Szondit, Hunyadit, Kontot, Kinizsyt ő avatta ballada-hősökké... Vele ... kezd tisztulni a németes balladatípus fantasztikus, érzelgős vagy kísérteties légköre, s történeti reálisabb tárgyi világba kerül.“75

Czuczor líráját Horváth János méltatja első ízben — ha mégoly vázlatosan is — jelentőségéhez illően. Nemcsak az antik versformákhoz és a deákos műfajokhoz (örömének, siratóének, heroida, epigramma) való kitartó ragaszkodását, valamint a lírikus kortársaknak (Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarty) költőnkre gyakorolt hatását mutatja ki imponáló biztonsággal, hanem arra is rámutat, hogy a 30-as évek második felében, de különösen a 40-es években írt néhány súlyos közéleti mondanivalójú költeménye — melyeknek méltó betetőzője a Riadó — a reformkor java politikai lírájának megbecsülést

62 György Zsigmond: Czuczor Gergely pályája. Kolozsvár, 1903.

63 Vadnay K.: Irodalmi emlékek. Bp. 1905. 244 — 278. I.

64 Viszota Gy.: Széchenyi és Czuczor Gergely. Ak. Ért. 1911., 33—36. 1. — Cz. G. kényszerű távozása Pestről. A Gróf Klebensberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve. Bp. 1933. 330-347. 1.

65 Dobó S.: Czuczor Gergely népies lírája. Bp. 1932. 29. 1.

66 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. II. köt. Bp. 1893.

67 Beöthy Zsolt:,A magyar irodalom története. II. köt. Bp. 1896.

69 Endrödy Sándor: Századunk magyar irodalma képekben Széchenyi fellépésétől a kiegyezésig. Bp. 1900. 83-87. 1.

69 Pintér Jenő: A magyar irodalom történetének kézikönyve. II. kötet, Bp. 1921. 103—106. 1.

70 Alszeghy Zsolt: A XIX. század magyar irodalma. Bp. 1923. 70—71. 1.

71 Brisits Frigyes: A XIX. század első fele. Bp. 1939. 227., 296. 1.

72 Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet. Kolozsvár. 1934. Változatlan utánnyomás: 1959-ben. 377. 1.

73 Horváth J.: Kisfaludy Károly és íróbarátai. Bp. 1955. 163—176. 1. (Első ízben 1936-ban lett kiadva, s voltaképpen két előadássorozatát tartalmazza; az elsőnek „Kisfaludy Károly“, a másiknak „Kisfaludy Károly évtizede“ volt az eredeti címe.)

74 I. m. 170. 1.

75 Uo. 170. 1.