Irodalmi Szemle, 1970
1970/7 - HAGYOMÁNY - Révész Bertalan: A Czuczor-irodalom értékelése
Így is ügyes portréminiatűrré kerekedett. Czuczor eposzairól ő sem mond többet az elődöknél, népies költészetéről, lírájáról és balladáiról azonban igen: megállapításai gondolatébresztőek) s általában magabiztos ízlésről tanúskodnak. Az eddig vázolt rövidcbb-hosszabb, de általában nem túlságosan jelentős munkák után Koltai Virgil bencés szerzetes, gimnáziumi irodalomtanár írja meg az első Czu- czor-monográfiát.45 Az első nagyobb arányú szintézis megalkotása természetesen számtalan buktatót rejtett magában, s ezek-kel az irodalomszemléletében és ízlésében konzervatív vidéki szerzetestanár képtelen volt maradéktalanul megbirkózni. A költő életének és művének nem egy, eladdig homályos vagy éppenséggel rejtett mozzanatát azonban ő világítja meg először alaposabban. Lényegében helyesen ítéli meg az Aurora- körnek az irodalomban s a közéletben, az irodalom nemzetivé válásában, valamint a modern műfajok és versformák gazdagodásában betöltött szerepét.48 Általában a Toldy- Erdélyi—Gyulai nyomon halad, azonban önálló kutatásai révén nemcsak fejtegetései árnyasabbak, motiváltabbak az elődökéinél, hanem jó néhány új adatot is közöl: többek között azt, hogy Czuczor a 30-as évek elején tervbe veszi „Szondi hős tettének eposzi formában való kidolgozását“,47 ami persze sohasem valósult meg: úgyszintén tőle tudjuk, hogy a szabadságharc idején a Riadón kívül még számos forradalmi hangú verset írt, de ezek a rejtegetés során elkallódtak. Koltai a monográfiában úgyszólván mindvégig sajátos dilemmával küzd; a szerzetes és az Irodalomkutató viaskodik benne egymással, s ebből a dilemmából rendszerint a szerzetes kerül ki győztesen. Néha azonban a szerző feltűnő ellentmondásba keveredik. Hevesen tiltakozik Toldynak az emlékbeszédben tett ama kijelentése ellen, mely szerint a fiatal pannonhalmi-győri szerzetes a népdal „rokon hangjait“ intonálgatva írja meg első verseit, s ezeknek „tárgyat a szív első félénk s most a fekete taláris alá fojtott érzései nyújtanak“,48 Hogy mennyire Toldynak volt igaza, s a költőnek valóban „a fekete taláris“ alá kellett rejtenie érzéseit, maga Koltai igazolja — noha azt mindenképpen cáfolni szeretné —, amikor egy Czuczorhoz írt főapáti levélből idéz; a levélben ugyanis többek közt az áll, hogy fordítsa idejét komolyabb dolgokra, mert a „lyrai bibelődések homályt vetnek a szerzőre, főképp ha szerzetes... Azért szükséges itthoni cenzúra is, de ezt oldatjátok.“49 Más helyütt pedig ő maga állapítja meg, hogy „vidám kedélye... vezethette őt oly szavakra s tettekre, amelyeket a világi embernek hibául nem rónak fel, de a papnak annál súlyosabban beszámítanak...“50 Koltai mint fegyelmezett szerzetes, kutatóként is elsőrendű feladatának tekinti a Rend, az egyház érdekeinek védelmét, ami menthetetlenül maga után vonja a tények és adatok, tehát az objektív igazság elhallgatását. Ha egy-egy kényes kérdés végképp nem kerülhető meg, nehéz szívvel bár, de inkább Czuczort marasztalja el, mintsem az egyházi-teológiai dogmákat. Viszont gondosan ügyel arra, nehogy a Rend, illetve a főapát legparányibb érdeme is elhallgattassék. Koltai csatlakozik Erdélyinek a Czuczor-eposzokról mondott ítéletéhez, s maga is vallja, hogy a költő hőskölteményei voltaképpen „történeti tárgyú elbeszélések“. A költő epikáját ő az elődöknél már valamivel árnyaltabban és reálisabban értékeli; véleménye szerint az első kettő „zajos csata s véres bosszú minden gyengédebb érzés nélkül való elmondása"; az Augsburgi ütközetről egyértelműen leszögezi: „az erőteljes költői nyelven s élénk megragadó leírásokon kívül más érdeme nincs“.52 Lényegében helyesen értelmezi az eposzok keletkezésének társadalmi hátterét is, azaz: az 1825/27- es országgyűlést megelőző és követő politikai-közéleti viszonyok motiváló-inspiráló erejét. Ugyancsak találó a Botondról szóló jellemzése, mely szerint az már nem is eposz, hanem „regényes elbeszélés, költői beszély, amelynek csak formája klasszikái, de tárgya, hangja, szelleme és nyelve modern, romantikus"53 Nem hallgatható el az sem, 45 Koltai Virgil: Czuczor Gergely élete és munkái. Bp. 1885. 48 V. ö.: I. m. 24. 1. 47 I. m. 30. 1. 48 Toldy F.: Irodalmi beszédei. Bp. 1878. 84. 1. 49 Koltai V.: I. m. 33. 1. 50 Uo. 19-20. 1. 51 Koltai annak a Szent Benedek-rendnek volt a tagja, amelynek annak idején Czuczor. 52 Koltai V.: I. m, 52., 56., 57. 1. 53 I. m. 61. 1.
