Irodalmi Szemle, 1970
1970/7 - HAGYOMÁNY - Révész Bertalan: A Czuczor-irodalom értékelése
hagyomány Révész Bertalan a Czuczor-irodalom értékelése Irodalmi-esztétikai mértékkel mérve Czuczor Gergely nem költőóriás, nem Vörösmarty—Petőfi—Arany formátumú költőzseni; az egykorú irodalom dicsekedhet nála markánsabb, jelentékenyebb egyéniségekkel az epikában és a lírában egyaránt. Megbecsülést érdemlő jó közepes tehetség ő, akinek inspiráló, a kora, illetve az utókor irodalmát meghatározó hatása általában ugyan nem ér föl a legnagyobbakéval, egyben- másban azonban egészen megközelíti azokat, sőt, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy bizonyos tekintetben úttörő szerepe is kimutatható. Horváth János találó megállapítása szerint: „Nem volt kezdeményező tehetség, de nyújtott kitűnőt mindazon ízlés- és stílusformában, melyeket megélt.“1 Ha ebből az alapállásból indulunk ki, azaz ha szom előtt tartjuk a költő életművének kvalitásait, irodalomtörténeti jelentőségét, feltűnik a Czuczor-irodalom2 meglehetősen .szűkös-szegényes volta. Igaz, a költőt méltató újság- és hírlapi cikkekben, a róla megjelent alkalmi írásokban, az irodalomtörténeti összefoglalásokban, vagy akár népszerűsítő füzetecskékben — nagy részüket vidéki szerzetes-tanárok írták — nem szűkölködünk ugyan, ezek között azonban szinte egyetlenegy alaposabb, esztétikai igényű tanulmányt sem találunk. Mindössze két munka érdemel megkülönböztetett figyelmet, a múlt század végéről, melyek a forráskutatás, a filológiai módszer tudományos igényével íródtak — természetesen a magyar irodalomtudomány akkori, vidéki paptanárok művelte, meglehetősen alacsony szintjén; mindkettőt Czuczor szerzetesrendjének későbbi tagjai írták. Az egyik Koltai Virgil monográfiája3, a másik Zoltvány Irén Czuczor-életrajza;4 — ez utóbbi a szerző által kiadott háromkötetes szöveg-kritikai kiadás bevezető tanulmányaként látott napvilágot. Itt kell még megemlítenük Horváth János egyetemi előadásainak5 Czuczorról szóló fejezetét, tömör összefoglalóját, mely sok újat és máig érvényes megállapítást tartalmaz, valamint Hegedűs Gézának6 és Tóth Dezsőnek7 a felszabadulás után keletkezett egy-egy tanulmányát. — Lényegében ennyi és semmi több! A Czuczor-irodalom, a költőről megrajzolt kép lényeges felfrissítésre, kiegészítésre szorul. Nincs mai igényeket kielégítő Czuczor-monográfiánk, még csak a költő életművét alaposabban elemző és összegező tanulmánnyal sem dicsekedhetünk; — a közelmúltban megjelent irodalomtörténeti kézikönyv okos, pár lapnyi Czuczor-fejezete8 semmiképpen sem pótolhatja a meglevő hézagot. A korszerű és megbízható szintézisnek a köveletményeknek megfelelő, ún. feltérképező aprómunkák elvégzésén, a részleteredményeken kell alapulnia. Csak az életmű komplex analízise biztosíthatja a tudományos objektivitást, a költő művészi-esztétikai értékeinek kimutatását, s az irodalom 1 A szerzőnek az 1935/36-os tanévben elhangzott egyetemi előadásából idéztünk, melynek legutolsó kiadása „Kisfaludy Károly és íróbarátai“ címen jelent meg 1955-ben. 176. 1. 2 Dolgozatunkban néhány jelentéktelenebb forrást mellőztünk, a bibliográfiába azonban a teljesség kedvéért ezeket is felvettük. 3 Koltai Virgil: Czuczor Gergely élete és munkái. (Bp. 1885) 4 Zoltvány Irén: Czuczor Gergely élete. Cz. G. összes költői művei. Bp., 1899. 5 Horváth János: Kisfaludy Károly és íróbarátai. 163—176. 1. 6 Hegedűs Géza: Czuczor Gergely. Cz. G. válogatott művei. Bp. 1956. 7 — 30. 1. 7 Tóth Dezső: Két „Vörösmarty-epigon“. (Czuczor és Garay). Irodalomtörténet. 1960/6. 633 — 651. 1. 8 A magyar irodalom története. AK. Bp. 1965. 480 — 487. 1.
