Irodalmi Szemle, 1970

1970/7 - HAGYOMÁNY - Révész Bertalan: A Czuczor-irodalom értékelése

kontextusában betöltött helyének meghatározását. — Mielőtt hozzáfognánk feladatunk ilyen értelmű elvégzéséhez, vegyük leltárba a költőről szóló irodalmat, és kíséreljük meg irodalomtörténeti igényű értékelését.

A Czuczor-irodalom megalapozója, elindítója, mint annyi kortársáé: Toldy Ferenc. S jóllehet Czuczor-portréja nem mentes a tévedésektől, aránytalanságoktól, sőt egyenesen vázlatosnak, hézagosnak mondható, mégis egyike a legsikerültebbeknek. Költőnk életrajzát először Toldy írta meg kétkötetes német nyelvű antológiájában9, ő jelentette meg verseinek első gyűjteményét10, majd a legteljesebb kiadást11 is, mely a költő életében megjelent, s negyven esztendeig — egészen a Zoltványéig — alapul szolgált minden irodalomtörténésznek; költészetét is ő méltatta először iskolai használatra szánt kézikönyvében12, majd halála után két évvel akadémiai emlékbcszédében13. Ez az emlékbeszéd Toldy nagyszámú beszédei közül egyike a legszebbeknek, sőt egyáltalán a leg- ihletettebb munkái közé tartozik.

Toldynak Czuczorról szóló munkái — mindenekelőtt a lírai fogantatású emlékbeszédre gondolunk —, összefoglaló jellegük ellenére, bővelkednek történelmi és irodalomtörténeti értékű adatokban, máig is forrásértékűek. Olyan fontos életrajzi mozzanatokat tárnak fel, mint a költő tanulmányainak, ismereteinek forrásai, költői példaképei és inspirálói, első hőskölteménye keletkezésének körülményei, Kisfaludy Károllyal való első találkozása s a mester által történt költővé avatása. Toldy további érdeme, hogy rávilágított az Aurora-kör jelentőségére a költő életében, s hitelesen megállapította Czuczor élete főbb eseményeinek időrendjét. Toldy a kortárs, a munkatárs megbízhatóságával tudósít költőnknek 1835—37-es pesti tartózkodásáról, az Akadémián s az aurorások körében eltöltött munkás hétköznapjairól, meghurcoltatásának körülményeiről, annak áldatlan következményeiről és fogságának szenvedéseiről. — Ugyanezt azonban már korántsem mondhatjuk el Czuczor műveinek, költészetének értékeléséről. Az első pillantásra szembetűnik a Toldy festette költői kép fogyatékossága és aránytalansága, pontosabban az egyes területeknek (kisepika, líra) szinte teljes elhanyagolása. Csak az eposzoknak szentel kellő figyelmet. A hőskölteménynek ez a megkülönböztetett kezelése nyilván egy tőről fakadt azzal a jóval korábbi, még a negyvenes évek elején kifejtett véleményével, amely szerint pótolhatatlan mulasztás, hogy amikor a modern romantikus műfajok már teljesen meghonosodtak s a realizmus bontogatja szárnyait, senki sem műveli többé az eposzt, .. pedig az a nemzeti hősköltemény, mely népünk fényesebb korait egész országos életével, teljesen-nemzeti alakban tünteti elő, a magyar Iliás, melyet egy magyar Nagy Sándor egykor jejpárnái alatt fog tartogatni, még nincs megírva" ,u Noha kétségtelen, hogy Toldy az eposzokról mond el a legtöbbet, s állításai között nem egy máig is helytálló, ítéletei mégis a legtöbb esetben helyesbítésre, alapos kiegészítésre szorulnak. Abban igaza van, hogy Czuczor az Augsburgi ütközetben, Vörösmartyt megelőzve — kompozíció- és jellem-ábrá- zolásbeli s egyéb esztétikai fogyatékosságok ellenére — elsőként alkalmazta a romantikus epika néhány sajátságát15, arról viszont nem szól, hogy az egykori „hadi dicsőség“ révén felelevenített függetlenségi harc eszméje agresszív hadjárat, hogy az eposz hazafisága rendi tudaton alapul, s a jobbágyság eredetéről Werbőczy Tripartituma szellemében esik szó. Toldy az Aradi gyűlés alapvető eszmeiségét „a magyar lojalitás dicsőítéséban"16 jelöli meg; valóban kicsendül belőle valamelyes lojális illúzió, azonban a műnek egyértelmű politikai tendenciája, eszmei mondanivalója tulajdonképpen nincs.

Toldy a szóban forgó írásokban Czuczor kisepikáját, népies költeményeit és lírai ver9 Handbuch der ungarischen Poesie. II. köt. Pest és Bécs. 1828.

10 Czuczor poétái munkái. Buda, 1836.

11 Czuczor költeményei. Három kötetben. Pest, 1858, (A költő ezért a gyűjteményért elnyerte az Akadémia Marczibányi-jutalmát.)

12 Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története a legrégibb időktől a jelenkorig rövid előadásban. Pest, 1864. — 236 — 39. 1.; 374 —75. 1.

13 Toldy Ferenc: Irodalmi beszédei. Második kötet. Budapest, 1878. — 81—110. 1. (Emlékbeszéd Cz. G. felett. 1868. III. 21.)

W I. m. 294. 1. (Beszéd szépirodalmunk ügyében. — Elhangzott a Kisfaludy Társaság közgyűlésén 1843. febr. 6-án.)

15 V. ö.: Toldy: A magyar nemzeti irodalom története a legrégibb időktől... 237—38. 1.

w Uo. 238. 1.