Irodalmi Szemle, 1970
1970/7 - Hamar Kálmán: A Nyitra-vidéki sajtó 1919-ben
Hadsereg Komárom irányába támadást kezdett, de a csehszlovák csapatok a támadást visszaverték. Érsekújvárt Jelinek őrnagy ellentámadással visszafoglalta a Vörös Hadseregtől. Rimaszombattól és Losonctól északra elkeseredett harcokról számol be az újság, de a csehszlovák csapatok megtartották állásaikat. Keleten a helyzet változatlan. Az Ipoly menti harcokkal kapcsolatban a következő eseményekeit ismerteti: „A magyar Vörös Hadsereg május 30-án Párkánytól Rimaszombatig ellentámadásba ment át. Átlépte az Ipolyt és bevonult Párkánynánára. Losoncot a csehszlovák katonaság kiürítette.“7 A bel- és külpolitikai eseményeket elemezve írja a lap, hogy az antant ultimátumot küldött a tanácskormánynak, amelyben felszólította a harcoló feleket, hogy a konferencia alatt Szlovákia területén szüntessék be a harcot. Clemenceau kijelentésére hivatkozva azt állítja, hogy a románok támadását leállították. Negyvennyolc órán belül választ kért a tanácskormánytól. Kun Béla a következőket válaszolta Párizsba: „A Magyar Tanácsköztársaság minden néppel barátságban akar élni, mert nem áll a volt Magyarország integritásának alapján és hajlandó az ellenségeskedést beszüntetni.‘‘8 A magyar kormány békekiáltványát a francia lapok is közölték. Ennek az újságnak a híreiből értesül a nyitrai közönség először a Szlovák Tanács- köztársaság kikiáltásáról a „Tanácskormány Szlovákország részére“ című cikkből. „Janoušek cseh nemzetiségű szocialista-kommunista Budapesten tanácskormányt alakított az egész Szlovák föld részére. Erről értesítette a prágai külügyi kormányt és az osztrák kormányt is. A prágai kormányhoz intézett szikratáviratában kijelenti, hogy Szlovákország június 18-óta kizárólag a szlovák dolgozó népé és fel van szabadítva a cseh imperializmus alól."s Közben újabb táviratváltásra került sor Párizs és Budapest között. A békekonferencia értesíti mind a két kormányt, hogy a határokat pontosan megállapították. Kun Béla válaszában nem értett egyet a békekonferencia üzenetével, mert a javasolt határok lehetetlenné tennék a Tanácsköztársaság számára a gazdasági élet fejlődését, és egy meg nem szűnő háborút szülnének a létért. A Tanácsköztársaság csapatai a front különböző pontjain újra megkezdték az offenzívát. Clemenceau négy nap határidőt kért a válaszra. Ez a határidő június 18-án jáít le. A csehszlovák kormány értesíti Párizst válaszában, hogy hajlandó beszüntetni az ellenségeskedést, ha a tanácskormány teljesíti az antant követeléseit. A Szemle beszámol az újabb harcokról, hogy június 11-én csehszlovák támadásra került sor Nyitrátől délre, a Garam mentén és Léva környékén. A júniusi számok beszámolnak a magyar ellenforradalom szervezkedéséről. Az ellen- forradalmi magyar kormány Szegedre való átköltözése óta nagyarányban szervezi az államhatalom érvényesítéséhez szükséges tényezőket; a hadsereget, melynek már több ezred gyalogsága van, tüzérsége és lovassága, legújabban műszaki csapatokkal egészítették ki az ellenforradalmi hadsereget. Jellemző a korszak sajtójának terminológiájára, hogy a szegedi kormányt mindig ellenforradalminak és hadseregét is ellenforradalminak nevezi, a tanácskormányt és szerveit, intézkedéseit is, annak ellenére, hogy nem ért velük egyet, forradalminak nevezi a Nyitramegyei Szemle. Ezzel a szemléletével alkalmazkodott a hivatalos csehszlovák állásponthoz. A forradalomban nem a haladást látta, hanem az anarchiát. A lap elítéli a forradalmi propaganda terjesztését az antant seregeiben. „Az a hír, hogy a Dél-Magyarországon tartózkodó francia csapatok között elterjedt a bolsevizmus, minden alapot nélkülöz.“ A nyitrai polgári újságok mentegették az antant hatalmak imperialista hódító politikáját. „Az entente eddig még közvetlenül nem lépett fel a budapesti kommunista kormány ellen. Csak közvetve foglalt állást és intézett ellene támadást azáltal, hogy segítséget nyújtott a kommunista kormánnyal háborúba keveredett csehszlovák és román csapatoknak.“ Elhallgatják az antant célját és taktikáját, hogy ezek a hadseregek a közép-európai antanttaktikának szerves részei voltak a szocialista forradalmak ellen. Véleményük szerint a Szegeden székelő fehér kormány eddig csak erkölcsi támogatást kapott az antanttól. „...arra számítanak — írja a lap —, hogy... Kunék uralma belső viszonyok súlya alatt összeroppan. Ha ennek a helyzetnek nap-nap után élesebb kialakulásától nem dől meg 7. Barsmegyei Népszava, 1919. 8. Népszava, 1919. 9. Tekov, 1919.
