Irodalmi Szemle, 1970
1970/7 - Ondruš, Ján: Epeállapot (Részletek egy kompozícióból)
az ajtó fölötti csengőért gyanúsítanak, ha kutya hunyászkodik a lábaidnál és nem rúgsz jókorát belé, a kutya és a simogatás miatt gyanúsítanak, Íme kettőnk KÖZÖTT AZ EPE, ÍME A NYÁL, A KÉS, A RÁNC, A SZÁJ, KÖZTEM és MAGAM KÖZÖTT, SAÜLÜS Villával adogatom tányérra a járókelők lépteit, s ha vesztes játszma után még mindig közelednek a léptek, fejjel ugrok az üvegnek: Álljatok meg, térjetek vissza, nélkülem ne — de nincs hangom, csak szipogok, és egy lélek sincs az utcán csak csönd és üresség a szájban és az utcán. MEGROVOM A TÁNYÉRT — A TÁNYÉRÉRT, MEGROVOM A LÉPTET — A LÉPTEKÉRT, MEGROVOM A SZÁJAKAT — A SZÁJAKÉRT, PAULUS Mindenért bűnös vagy, mert tudsz mindent, tudod és érted a kulcslyukba fűzött napsugarat, tudod hogyan kell az ujjad köré tekerni, összecsavarni és legombolyítani, elfogadtad, tehát bűnös vagy, A SZÉTVERT FEJEK MÉRTÉKÉBEN, AZ ELÉGETÉS SZELLEMÉBEN, A KRÁKOGÁS MÉRTÉKÉBEN, A NYÁL IZÉBEN, AZ ÁTKOZÖDÁS SZELLEMÉBEN, nem kellett volna észrevenned, ahogy a napraforgó sem fordul a zseblámpa után. Az emlékezet térképén csak fehér foltnak kellett volna lenned, csak tenyérrel takart szemeknek és hallgatásnak, KETTŐNK KÖZÖTT ÍME A HALÁL, A KÁROMKODÁS, A KÖPÉS,
