Irodalmi Szemle, 1970
1970/7 - Mészáros László: Aforizmák
Aki nem változik, azt változtatják. Minél több az adat (tény), annál több tetszés szerinti kimutatás készíthető belőlük. Az igazi szkepticizmus nem a megbízható megismerés lehetőségét tagadja, hanem a már megismert világban kételkedik. Előfordul néha, hogy olyan tökéletesen megmagyaráztunk valamit, hogy már magunk se értjük. Gondolataink megváltoztathatják a világot — de mindenekelőtt bennünket változtatnak meg. Csak az ostoba tud mindenre válaszolni. Gondjainkat problémákká kell átformálnunk, mert a probléma megoldható, de a gondokat lehetetlen lerázni. Inkább azon kellene csodálkoznunk, ha megértenek bennUnket, mint azon, ha nem. Az ifjúságot vállalni kell, mert anélkül is megöregedhet az ember, hogy fiatal lett volna. Főleg az ostoba kérdésekre kell bölcsen válaszolnunk. A múltat könnyebb megérteni, mint a tegnapi napot. Azt is meg kell tanulni, hogy mit kell tudni. A szerencse csak úgy jó, ha váratlanul ér bennünket. Nem a gondok nagyságrendje tanúskodik az ember nagyságáról, hanem az, hogy hogyan bírja el őket. A rossz is lehet nélkülözhetetlen. Ritka a csúnya nő, mert egy nő csak akkor csúnya igazán, ha minden porcikája az. A nő csak mint ember lehet ostoba, de mint nő soha. A hibákkal csak ott lehet visszaélni, ahol vannak. Az erősnek felesleges szurkolni — a gyengének hiábavaló. Azzal, hogy megértenek bennünket, árthatnak is nekünk. Isten csak az élet elviselésében segít bennünket, de megváltoztatásában már nem. A jövő nemzedéke érdekében egyetlenegyet tehetünk: világra kell azt hoznunk. A nő úgy uralja a férfit, hogy szolgálja őt. Nincsenek elmulasztott lehetőségek, csak lehetőségek vannak. A költő alkimista: hiú ábrándokat hajszolva is értékeket teremt. Az ember képes még önmagán is bosszút állni.
