Irodalmi Szemle, 1970

1970/7 - Mészáros Károly: Kikapcsolódás

kálvinista. A fiú nem tágított, veszekedett a szülőkkel, és eljárt hozzájuk. — Mit csináltunk volna? Pedig idős is volt, közel a harminchoz, a lányunk meg csak tizenhét, ráért volna, de odaadtuk. A lakodalomból csetepaté lett, de jól megvannak. Három szép unokát adtak nekem.

Tudta, hogy a szomszéddal, aki urának bátyja, haragban állnak a ház és a telek miatt. Pedig hát mi van nekik? Ami itt körül látható. A házzal együtt az egész nem tesz ki száz árt. Pedig sokkal több volt. Amikor összekerültek, neki is volt pár holdja, az urának is. Nem nagyon sok, csak annyi, amennyit meg tudtak művelni. Aztán elvették, erőszakkal. — Nem akartuk beadni a szövetkezetbe, megéltünk belőle, az uram is fiatal volt, én is. Bírtunk vele. S egyszeriben jöttek: ha nem írjuk alá, elvesznek mindent. Nem írtuk alá. Aztán betörtek a raktárba. A búza zsákokban állt, malomba készültünk, s ők neki. Kirámolták. Az uram harcolt velük, a vezető torkának ugrott, de többen voltak. Tibor itt sírt mellettem, kilencéves volt. Elvittek mindenünket, ki tudja, hová. A földet is elvették. Úgy maradtunk semmi nélkül a télre. Az uram el akart menni a faluból, de hová mentünk volna? Két hét múlva mások jöttek, ugyanazért. írja alá, lépjen be. Akkor már nagyon haragudott az uram. Nem lépett be, ilyen emberek közé nem megy, azt mondta nekik. Egy hónap múlva Pozsonyba ment munkát keresni, azóta ott dolgozik.

Mindezeket tegnap délután mondta el, miután ideérkezett, és együtt várták a családtagok jöttét. Enn nemigen bánta. Az ő szülei cselédek voltak, anyja szolgálólány, sose volt semmijük, nemigen lett volna mit elvenni.

— Kimegyek a kertbe — állt fel hirtelen az asztaltól.

A néni felkapta a fejét:

— Elég volt a kávé?

— Hogyne! Ajaj... Köszönöm. — S indult kifelé.

— Van érett alma, vegyen róla — szólt még utána az öregasszony.

A kertet szerette, a hatalmas bozótot, a fákat, bokrokat, a sűrű dzsungelt, mely eltakarta, beborította. Mélyeket lélegzett, és nézegete a fiatal hajtásokat, a szőlőlugasban a rendszert, a gondos kezek nyomát. Némelyik fürtről lecsípett egy-egy érettebb szemet.

Hátrább ment a kertben. Diófák, körte- és almafák, ribizlibokrok közt lépkedett. Ragyogó arccal nézegette ezt a sokaságot. A vén diófa alatt a feszültség is enyhült. A görcs most nem kerülgette a szívét, kifújhatta magát. A sóhajjal mintha a feszültség is elszállt volna.

Nekik nincs ilyen nagy kertjük. Apró, kicsiny veteményes kert, de abban is cl tud merülni. Szerette figyelni a növények fejlődését, az élet terebélyesedését, kapaszkodását, megállíthatatlan törtetését. A növények, azok igen; erősek és kitartóak, kapaszkodnak az életbe, s mintha egy láthatatlan erő hajtaná őket alulról, s ők nyúlnak föl, az ég felé. Némelyek bizonytalanul tekingetnek ide-oda, szaglásznak, utat keresnek, mások szétterülnek, szétterpeszkednek a földön, a föld felett, dölyfösen, a körülöttük zajló világot becsmérelve, de mindegyik él, fejlődik. Az ágacskák úgy körülölelik a törzset, mint anyát a gyermekei. Olyanok is; minden növény egy kis család.

A KOCSMA itt is olyan volt, mint másutt. Füst, bűz, zsivaj. A pultnál tolakodás, hangos, durva káromkodás, szóváltások, s annak, aki beszélgetni akar, alaposan ki kell nyitnia a száját, hogy a másik megértse.

Ennék balra ültek, a sarokasztalnál, előttük sör. A söröskorsó már csak félig volt, a sör rég elvesztette a habját, zamatát, de jó még az. Néha hörpintettek belőle. Senki sem figyelt rájuk, nagy zsibongás volt körülöttük. Űk sem hallottak semmit. Megszokott zaj, megszokott emberek. Melósok.

— Azért mégis dolgozhatnál — mondta Tibor —, mint én. Bármilyen munkát.

— Dolgozni, dolgozni... Tudom, de hol és mit? Neked könnyű, mert ha vége a szünetnek, mész tanítani. Nekem egy életre kell munkáit találnom! Azt hiszed, nem gondoltam rá, hogy jelentkezem egy üzemnél Pozsonyban, és dolgozni fogok? Leszek munkás, mint a többi. De ahhoz korábban kellett volna hozzáfogni. Nem akarom kiröhög- tetni magamat.

— Miért röhögnének ki?

— Mert mindenki úgy tudja, hogy tanult ember vagyok. S végtére az is volnék,