Irodalmi Szemle, 1970

1970/6 - FIGYELŐ - Tőzsér Árpád: A megismerés indulata (Bárczl István: Tükör előtt)

Talán a Bolondban valósult meg legteljesebben ez a különös világ. Itt már alig van „elbeszélés“ (talán csak a befejező két sor), de annál több a költő intellektuális s érzelmi élményeit objektivizáló nyersvas, anyag, tárgy. Refrénné emelve az „Annak aki röhög jó lehet“ sor is elveszti didaktikai jelentését, és tárgyként hat. Érdemes felfigyelni a helyszínre is: a vers egy pályaudvar kellékeiből áll össze. S Bárczi világa is — úgy tűnik — egy hatalmas pályaudvar. Mozdonyok, sínek, vasak, váltók csörömpölnek, s a költő ebben az ideges, kemény anyagba öltöztet be mindent, amihez hozzányúl. Ezért olyan zaklatott még az egyetlen idillje (a Konok delej Mese című része) is.

A versszituáció a Konok delejben is egy pályaudvar. A szép, József Attila-i ihletésű mottó után így indul a vers:

Fél ötkor jött a gyorsvonat,, s belerohant a mosolyodba.

Most nem látom az arcodat, jelszeletelte darabokra.

Helyetted hát szuszog-gagyog, s mert hagyom — vallat egy tulok.

Legalább hozzá jó vagyok,

■ha magamhoz már nem tudok.

Ülök gubbasztva, pirosán, s a vonat nem előre, egyre visszafelé visz, rohan, míg arcod rászáll a szememre.

A gyorsvonat a mosolyt természeti méretűre növeli. Ezek az arányok húzódnak visz- sza emberméretűrc a reális „tulok“-ban, hogy az arcra szálló szemben ismét kitáguljon az egész kép. Ez a kétirányú tokozás teszi érzékelhetővé az állomáson „gubbasztó“ (feltehetően katonának induló) költő belső feszültségét.

Az első rész feszültségét levezető Első képeslap epizód: a pályaudvaron csillagos tiszt búcsúzkodik:

Már szinte giccs volt

az az ölelés:

csillagos tiszt, - i

kezében puska, kés. ,

A befejező két sor azonban már ismét a szerelemre utal:

kezed öt oszlopa bekerít.

A Mese idill, de kínból épülő, önáltató idill. A lényegre a csikasz, éhség, összetépték kifejezések utalnak.

A Második képeslap az otthon képe, a vas motívumával:

valami sűrű tompa folt zárta a temető végét: vashulladék!

A Csendesen című rész a szerelem világa, hogy a Harmadik képeslapban ismét az otthon képe villanjon fel. A negyedik részben, a Pólusokban megint a távoli kedveséhez fordul a költő, s az utolsó Képeslapban megkísérli a vers két síkját összefogni. Ennyiből is világos, hogy a szerelem és az otthon képének váltogatásával mi a célja. A szerelem (a valakihez tartozás érzése) a haza anyagtalan formája, amiben távol az otthontól is otthon érezheti magát az ember. Az otthontól távolodva a szerelem lép elő otthonná, s a két motívum egymást váltogatva egymást emeli, távlatot nyitnak egymásnak. Kár, hogy a jól elképzelt verskompozlciót magyarázó részek, modoros