Irodalmi Szemle, 1970
1970/6 - ÚJ HANGOK - Krammer Jenő: Bsrde Mária levelei
még a nyár folyamán postára adom „Szegény kicsi Jula“ című novellámat, amelyet a Vízen Hold mellé szánnék. Az esetleges újságközlést is megengedem. 1927. VIII. HL Szíves sorait várom, őszintén üdvözlöm és a próbát kérem: Berde Mária Címem: B. M. Tirgu-Mures; str. Stefan cel Mare 22, P. S. Az anyagiakat, ha tárgyalásaink pozitívummá válnak, megbeszéljük. Kedves Kolléga! Ne vegye rossz néven, hogy olyan későn küldöm vissza a szöveget. Várnom kellett vele, amíg férjemmel együtt gondosan átnézhetjük, és mindketten nagyon elfoglalt emberek vagyunk. Most tehát itt mellékelem a kijavított írást. Megjegyzéseim a következők: A fordításon látom, hogy ön nagy gondossággal és megfelelő utánérzéssel bír. Kifogásolom azonban, hogy túlságosan ragaszkodik az eredeti szöveghez, akkor is, amikor a német nyelvszellem más megoldást kíván, pl. a szórendben. Mindenesetre én hálás vagyok o gondosságért, és első fogalmazásban ez elengedhetetlen is! Azonban, ha már egyszer alaposan elkészült a majdnem szó szerinti szöveggel, ajánlom, hogy tegye félre a magyar példányt, és próbálja tisztán német ember szemével és fülével olvasni, mert a helyes fordításnak vissza kell adni az eredetinek művészi hűségét is, és nemcsak a szó szerintit. — Másodszor felhívom figyelmét arra, hogy a speciális erdélyi kifejezéseknél átírtam a szöveget. — A 3-ik lapon ki is húztam egy hosszabb mondatot, mivel a babonák talán túlságos bőségben vannak felszámlálva, és a kis elbeszélés frissebb menetét gátolják. — Végül örömmel látom, hogy a növénytani kifejezésekre gondot fordít — és erre kérem is, mert egyetlen hibás adat nevetségessé tenné a természeti hátteret. A továbbiakban arra kérem, hogy, ha elkészül a fordítással, küldje el nekem átnézés végett. Javításaimat ne vegye véglegeseknek, én inkább csak meggondolkodtatóknak. írtam fel őket, mint esetleg megfelelőbbeket. Azt hiszem, minél tovább halad előre, annál könnyebben találja el a hangot. Részint a gyakorlatból kifolyóan is, de mert egyáltalán: ez a bevezető rész a legnehezebben fordítható — úgy érzem. Várom további munkájának eredményeit és legszívesebben üdvözlöm Berde Mária Kedves Krammer Jenő, valóban igaz a francia aranymondásr „l’absence est le plus grand des manx". — A távolság nemcsak szépít — de néha: rombol, vagy akadályoz. így maradok én abban az elszakított — magyar sorsban, melyet 1918 után fiatalos lelkesedéssel vállaltam, nagyon-nagyon sokak számára, mint ember ismeretlen, s holott az ismeretséggel talán kölcsönösen nyernénk valamit. — Most amikor mozoghatnék, már igen is megviselt az élet, s pirostojás-kíméletre szorulok. Annál szívesebben veszem fel az irodalom nyájas útján a kapcsolatokat. Nem ishiszi, hogy sohasem felejtettem el fordítási szándékát és annak idején — de mindmáig is, őszintén sajnálom, hogy a dolgot elejtette. Minden tisztességes fordítással szolgálatot teszünk az írónak, — s amellett én nem tartozom a feledékeny és hálátlan emberek közé. Még azt is tudom, hogy az erdélyiek felvidéki kirándulása alkalmából élénken érdeklődött irányomban! így van-é, vagy sem? Ilyen hosszú és önző bevezetés után rátérek a lényegre. Igen nehéz kérdést adott fel nekem. Amit én G. H.-nak köszönök, azt nagyon alaposan átgondolva tudom csak elmondani. Ifjúkorom irodalmi szomjának egyik nagy csillapítója, a kevésszámú írók-
