Irodalmi Szemle, 1970
1970/6 - ÚJ HANGOK - Krammer Jenő: Bsrde Mária levelei
Krammer Jenő Berde Mária levelei Alább néhány érdekes levelet közlünk Berde Máriától, a két háború közti erdélyi magyar irodalom egyik legjelentősebb írónőjétől. Ezzel a közzététellel egy inkább személyes irodalmi tervre emlékezve, az akkori erdélyi és szlovákiai magyar kapcsolatok történetére kívánjuk felhívni a figyelmet; ez ugyanis a két háború közötti két évtized szellemi fejlődésének olyan fejezete, amelyet részletesebben fel kellene tárni. Hogy a húszas évek elején a kisebbségi életkeretbe szorult erdélyi és szlovákiai magyarság között kapcsolatok létesültek, az az előállott merőben új helyzetükből macától értetődik. Mindkét országban önállóan keliett irodalmi életet szervezni, ehhez Erdélyben ugyan adott némi alapot a több tapasztalat és részben hagyomány is, de azért a feladat akkor merőben új volt ott is. Érdekes és tanulságos volna a kapcsolatok létesülésének első nyomait felkutatni, •erre alkalmat adnak az akkori folyóiratok, de megfordult a kapcsolatteremtés gondolata egyes személyekben is. Bizonyos esetekben ez közös egyetemi évek terméke, így például az én életre szóló barátságom Jancsó Elemérrel a budapesti Eötvös Kollégiumban szövődött. Más esetekben egy-egy irodalmi terv megvalósításához kerestünk Erdélyben munkatársakat. Jómagam mint francia—német szakos tanár abban az időben arról ábrándoztam, hogy az erdélyi és szlovákiai magyar írók fordításával fogom szolgálni bontakozó irodalmunk ügyét. Eleinte kisebb művekre gondoltam — mint kiadási torma az Iinsel Verlag tetszetős, színes, kisformájú kiadványai lebegtek szemem előtt —, így tűnt fel nekem Berde Mária egy kis füzete: Vizen hold, sápadt férfi arc- Ezt Reinel Jánostól kaptam, aki akkor már erdélyi írókkal is keresett kapcsolatot. Reinel Jánosról is kellene vallanunk egyszer, mindazoknak, akiket irodalmi jelentke- -Zésünkkor ő olyan önzetlenül, melegen pártfogolt. A szlovákiai magyar irodalom kezdeteinél s a szlovákiai és erdélyi magyar irodalmi kapcsolatok megteremtésénél jelentős szerepe volt. Ezt nemes egyszerűséggel és példamutató szerénységgel, igazi ügyszeretettel vállalta és betöltötte. Berde Mária említett könyvét a csallóközi vicinálison olvastam: Sárosfára utaztam rokonaimhoz. Még az Újvárosi pályaudvaron állt a vonat, amikor mellém telepedett egy csallóközi magyar földművelő ember, s látva a nyitott könyvet kezemben, pipája mögül megkérdezte: „No és aztán érdemes az a könyv, fiatalúr?“ Nem túlzók, ha azt állítom, hogy ez a kérdés akkor az irodalmi értékelés bonyolult problematikáját mozgatta meg bennem, sőt saját irodalmi próbálkozásaim értelmét is. Némi túlzással ^zt állíthatnám, hogy ez a kérdés átállított: a szépirodalmi alkotásról az irodalommal való foglalkozásra, az irodalom szolgálatára. Franciául úgy fejezném ki: így lettem homme de lettres, és foglalkozásom tárgya a „chose littéraire". Azóta, ha könyvet olvasok, gyakran érzem magamon derék csallóközi útitársam fürkésző pillantását, s latolgatom: érdemes-e a mű. Az a nevezetes csallóközi utazás különben talán egyik utolsó szépirodalmi próbálkozásom ihletője lett, az történt ugyanis, íiogy Nagylég állomásról Sárosfa felé kocsizva csodálatos aranyló lombot láttam a
