Irodalmi Szemle, 1970
1970/6 - ÚJ HANGOK - Zámbó István, Szalai Piroska, Trúchly Gabriella, Jóba Alajos, Petricska Júlia, Farkas Árpád, Bodnár Gyula: Versek
Petricska Júlia az utcán Az utcán mindenki eltérő fokú szögben mozgatja lábát a fej maradandóan de lényegtelenül csúszkál ha kétszer mellé billen kalapigazítással helyére nyomható így vagy úgy összenőnek a végtagok is a kéz botlása nem lehet erkölcstelent csak tapadni tud ha van mihez kerítések szélességében plakátok mozgatják a szemet s ebben legnagyszerűbb a szem mert csak látni tud játszani képtelen Farkas Árpád avaron Orra bukva az avaron, forogva mennyköves határon, az ember mondja a magáét, mint akit nem vertek még szájon. Mint aki lélegzetet is e föld gyomrából vesz már, kövek köhögnek tüdején, nyelvére agyagos sár tapad, hogy érezze, ne csupán látva lássa a földet, honnan vétetett a fel-feltámadásra. Orra bukva az avaron és menni tovább mégis, ébreszteni a nagyra nőtt, de alvó jegenyét is, nem hagyni, hogy a fenyvesek zöld tűkkel beférceljék mindazt, ami mítosztalan már, de lelkiismeret még. Orra bukva az avaron, a veszélyt megkeresni. Derékig csont-erdőben is csak menni, egyre menni, mint kire országló erőt s egy ilyen földet szabtak, hogy óvja lélegzeteként e keserves hatalmat. Bodnár Gyula hogy kóbor kutyák szaladgáljanak a romokon s ágyékaik felett elmondani a halotti beszédet A végét a kezdetnek ajánlottam volna (a Tiszta Emberért) Megadni az isteneknek a maximumot
