Irodalmi Szemle, 1970
1970/6 - ÚJ HANGOK - Zámbó István, Szalai Piroska, Trúchly Gabriella, Jóba Alajos, Petricska Júlia, Farkas Árpád, Bodnár Gyula: Versek
Zámbó István jövünk az esii vonattal új hangok Olcsó ruhánkból a föld szaga árad, ellepjük a füstszínű várost, döcögve jövünk az esti vonattal, mint harcpróbált, vén katonák. Nikkelezett csőágyak várnak, mosatlan szájú férfibeszéd, s a pénteken elhagyott munka. Arcunkba vágnak a városi fények, ostorcsodás, hűlt ragyogás; nevetnek rajtunk a városi lányok, piszkos kocsmákban isszuk a sört. Hét végén a pénzt hazavisszük, s himnuszt mondunk az otthoni röghöz. Szalai Piroska fagyott Kapuhoz ért a lány, megállt, és azt mondta: itt vagyok. A bogarak a szemüket a földhöz törölték, és a lány nyakán a repedt tojásból Ötszirmú virán nyílott Kapuhoz ért a lány, s aztán továbbment. Trúchly Gabriella kínok Két vadlúd vizet keres Szárnyaikon mérföldkövek árnya Csőrükben magány Ne higgyétek hogy nem élnek meztelen réten bukdácsolnak Jóba Alajos sorsközösség piros az alma magánya piros a gyertyatartók megalázottsága a bakfisok odaadása az első havon közös közös a piros fájdalom rövid, mint az élst Még nem is voltam a világon, még nem is voltál a világon, mikor már felültünk az ágyon, mikor már meghaltunk egy ágon. sorok Nyisd ki az ablakot! Besétálnak a felhők, az ég kettéreped, kiszórja madarait. cím nélkül alattunk két bogár egy-szíven moccan két tüdőnk váza zengve összekoccan és izeg-mozog minden gyökér erezett földs7agú testeddel befödsz és minden fűszál meztelenül marad be akar érni a fanyar kökény nyár este Mozart zöldszárnyú muzikális lovai nyihogtak a fűben s a békák megint körülrajongták a holdat
