Irodalmi Szemle, 1970

1970/6 - Fábry Zoltán: „De dolgozni muszáj”. — Egy Veres Péter levél

s így csak mi, beavatottak tudjuk, hogy nem a rothadás kultúráját érted, nem a polgári szellem bomlástermékeit véded, hanem az örök emberi értékeket akarod átmenteni a jövő egészséges új rendjébe. A fasiszták viszont, akiket Marinetti, D Annunzio, Pitigrilli és Heinz Hanns Ewers képviselnek, nem új szellemet, nem új emberséget adnak, hanem a rothadás valóságos bacillustelepeit, amint ezt valahol mellékesen már említettem. Ismétlem, barátom, senki sincs, akinek alaposabb, mélyebb ismeretei lennének ezekről a dolgokról: feküdj neki és írd meg. Nem a felületen, nem barbár tüneteiben, könyvégető pózaiban kell megtámadni a fasizmust, elvégre olyan könyvek, amelyeket tűzre kellene hányni, minden világnézet vonalán vannak (hogy ők mit hánynak tűzre, az rájuk jellemző), hanem azt kell megvizsgálni, hogy az a testi-lelki felfrissülés, amit hirdettek a megcsömörlött tömegeknek, valóban bekövetkezett-e. Azt kell megvizsgálni, hogy úrrá lettek-e a gépi civilizáción vagy pedig az uralkodó rétegek azon az áron lettek úrrá, hogy a nagy tömegeket teljesen kiszolgáltatták a Gépnek. Be kell bizonyítani, hogy ez az Igazság. Azután azt kell megvizsgálni, hogy ha már tagadják a szellemet: mit adnak a testnek. Hogy ugyanakkor, amikor a zsidóktól és az állítólagos hülyéktől megvédik a fajt, a lefojtott szellemi erők, az egyvonalba szorított gondolkodás hogyan hülyíti, bambásítja el a tömegeket. Ez minden szigorú kasztrendszerben így van. Meg kell vizsgálni, hogy mennyire tudnak ellenállni a sokat szidott gépkultúrának s színházi, mozibeli élvezeteik szórakozásaik mennyivel magasabbren- dűek, mint a liberálisabb korszakban voltak. Meg kell vizsgálni, hogy több gyereket nevelnek-e s ezeket a gyerekeket különb emberekké, szabadabb és egészségesebb emberekké nevelik-e. Meg kell vizsgálni, hogy a házasélet nemi fegyelmét ők maguk, a fasisztáik betartják-e. Meg kell vizsgálni, hogy a fiatalságuk élete tényleg szebb, sza- badabb-e. Hogy vajon kiszabadultak-e abból, hogy természetimádás ürügye alatt a házasság előtt felelőtlen nemi életet élnek (nem mintha én ezt alapjában elítélném, hanem ők ítélik el, de viszont ez náluk csak képmutatás). Meg kell vizsgálni, hogy a valódi fasiszták eleget tesznek-e hirdetett faji kötelességeiknek, valóban nem kell-e zsidó vér s valóban szülnek-e gyermekeket stb. stb. Egyszóval barátom a fasiszta eszme és fasiszta társadalom belső ellentmondásait kell feltárni, mert csak ezzel lehet hatni. Azokkal az emberekkel, akik ma azért fasiszták, mert utálják a liberál-karrie- rista világot, vagy azért mert ők gyávák és nem boldogulnak benne, vagy azért, mert egészségesek és undorodnak az aberációktól — meg kell utaltatni a képmutató fasizmust, mert ezekből aztán majd a mi embereink lesznek, ha nem is pozitív, de legalább negatív értelemben. Amennyiben tagadni fogják azt, ami van, a fasiszta képmutatást, test és lélek, fajta és közösség mechanisztikus megromlását.

De itt van a másik kérdés is: a nacionalizmus kérdése. Itt az ideje, hogy újrafogalmazzuk és bebizonyítsuk, hogy a polgári kap. társadalom nacionalizmusa nem lehet igazi, hanem csak imperializmus vagy beteg sovinizmus, s igazi népközösség, igazi faji egészség csak a ml világunkban lehet. Ezen a téren sincs elvégezve minden. Néhány cikkedből látom, hogy a kisebbségi kérdésben milyen egyenesen és világosan gondolkozol. Tovább kell vinni, elmélyíteni a kérdést. Magyarok vagyunk s azok is akarunk maradni. Szociális érdek — magyar érdek: egy.

Tudom, hogy egyedül vagy, hisz figyelem — már amennyire hozzáférek — a szlo- venszkói életet, látom, hogy tehetséges emberek hogyan áldozzák fel a kenyérért vagy a mindennapi apró dicsőségért a történelmi ambíciójukat, de mit jelent ez. Mit jelenthet ez rád, a nagyigényű emberre? Azt, hogy meg kell mutatnod, hogy másképp is lehet. „Nagyobbakra is lehet nézni" s a te kivételesen tájékozott intellektusod és érzékeny idegrendszered igenis képesít téged erre a feladatra.

Nagyjából és vázlatosan vetettem itt fel a gondolatokat. Rajtad a sor, hogy kedvetlenségben és kétségbeesésben született cikkek helyett művekben, elhatározó nagy művekben dokumentáld önmagadat és az eszmét. Énnekem volnának mondanivalóim ezen a területen, de csak „fejből“ ismerem a világot s fejből védekezek, támadni azonban már nem tudok így, mert ki hiszi el nekem, hogy igazam van, ha se statisztikákra, se európai és világtekintélyek megállapításaira nem tudok hivatkozni.

Nem azt mondom ezzel, hogy te végezd el, amit én felismertem, hanem azt, hogy vizsgáld meg úgy a baráti, mint az ellenséges vonalakat, úgy a baráti, mint az ellenséges ideológiákat és csinálj róla szintézist a magad módján. Én úgy vélem, a helyes