Irodalmi Szemle, 1970

1970/5 - HAZAI FÓRUM - Lukáč, Emil Boleslav: A nagy levélváltás

keséget; / Hogy fajra fajt ne költene / az ápolt népgyűlölség / s nemzet ne kísérné tapssal / más nemzet sírbadőltét."

A nagy magyar klasszikus több mint egy századdal ezelőtt megadta a figyelmeztetést nemcsak népének, hanem az egész világnak, amikor ugyanebben a versében tükröt állított kora elé: „Midőn a renyhe társaság / büzhödt állóvizében / új bűnök milliárdjai / vannak keletkezőben, / Midőn a munka és vagyon / egymástól messzi esnek, és a tökélyre vitt csalást / mondhatni rendszeresnek, / Midőn a gazdag megkövül I és a szegény elfásul, / egyszóval a polgárodás / fordul reánk csapásul: J Akkor előtör egy vad nép / szilaj vére s erénye I és elborít, mint a tenger / hullámi vagy fövénye."

Ugyanilyen látomásai, borzadályai, váteszi figyelmeztetései voltak a kor nagy szlovák költőinek, akik szintén felismerték a történelem törvényszerűségeit, a Duna-me- dencei népek egymásra utaltságát, sorsközösségét, s a lehető legmesszebb nyújtották ki kezüket testvéri kézfogásra. Két egykori szlovák klasszikus költőt idézek, Jankó Krált és Slád'kovičot. Janko Kráľ a világ drámáját akarta megírni egész ciklikus verssorozatában, telve apokaliptikus látomásokkal, minden nemzetet aposztrofálva s persze az egész szláv világot: „Nevolajte národnosťou / naše túžby naše deje, / lebo vás prišlá budúcnosť / tak ako bláznov vysmeje. J Nebude vždy búrka hvízdat, / nastúpia už krajšie časy, / dosí sa ľudia naťahali I jeden druhého za vlasy. / Dosť bolo ruva- čiek-mačiek, / dosť sa už krvi natieklo, /svet je už celkom strápený, J ešte by ste chceli peklo? / Ešte by ste chceli peklo í a Sodomu a Gomoru, / ale viac už nevidíte J medzi ľuďmi tú potvoru“ ... „Počúvajte Nemci, Vlasi, / počúvajte Briti smelí, / Francúz, Norman, Kelt zapadlý, J slovom počuj Západ celý. / Počúvajte všetky kraje / od západu do východu / počúvajte výrok boží / jednému každému rodu. / Dal som vám oheň do ruky, / Ducha svätého veľký dar, / vy ako deti bežíte / do strechy vlastnej zdúchat žiar. J Nehodní milosti Božej, / ale milosť nezachodí / dar beriem — vaše nešťastie — la stvorím druhé národy.“

Kozmikus erők a népek romjain más népeket hívnak — micsoda szörnyű látomás! Ugyanez villan fel Andrej Sládkovič Ohlas (Visszhang) című versében, amelyet 1860- ban jelentetett meg, válaszként Vörösmarty Szózatára. Itt is elhangzik ugyanaz a borzalmas lehetőség: „Bo keď by raz veľnároda J predsa strehli žily, / prúdy krvi jeho by svet / celý zaplavili. / A kto veľkému národu / potom hrob vykope I keď ľudstvo celé utonie I slz vlastných potope?“

Ez volt az első „levélváltás“, amelyet alaposabban kellene taglalni mindkét irodalomban. Sládkovič Svätomartiniáda című, 1861-es költeményében, talán először, felvillan egy nagy koncepció:

„Sem ruku, bratia a spoluobčania,

Sem Rus, i Chorvát, Srb, Maďar a Rumun!

Stiahnime zlatou a svätou obručou uhorské dúhy nádoby tej svätej, ktorú voláme »vlasť« a v ktorej sladké víno slobody iskrí sa, to naše!

Sem sa dokola, spravme kráž zákona,

Kráž čarodejný kol seba ...“

Ám a nagy költők kasszandrikus látomásainak, figyelmeztetéseinek, óvásainak nem volt eléggé mély hatásuk. Konkrét társadalmi erők, az osztályharcok törvényei szabták meg az utat. A mágnás és dzsentri Hungária, különösen a dualisztikus alapon történt kiegyezés után, vakon ment mind a kül-, mind a belpolitikában végzetes útján.

S megint csak a költők voltak azok, akik a XIX. és a XX. század fordulóján a végérákban felemelték szavukat. Két nagy költő megint a váteszék módján figyelmeztetett az örvényekre — a nemzet és az ember jogait, testvériséget és sorsközösséget hirdetve. A két költő Ady Endre és Országh Pál — (költői nevén Hviezdoslav — volt.

Sem életrajzi adatokkal, sem esztétikai formaproblémákkal nem akarom önöket terhelni. Ez ma már szinte fölösleges. Egyéniségük, költészetük — életművük már az iskola padjaiban elérte mindkét nép ifjúságának tudatát. Ady Endre körül hatalmas, már-már lagiografikus jellegű irodalomtörténeti anyag jelent meg szakdolgozatoktól