Irodalmi Szemle, 1970
1970/5 - Poláček, Karel: Zsidó anekdoták
a zsidó anekdotákat, mert ezekben a rövidke írásokban („képződményekben“) valóban jelen van egy nép szelleme és költészete. Meg kell még jegyeznünk, hogy PoláCek nem programszerűen törődött a zsidókkal, a zsidók problémáival — csak egyszer „mártotta magát bele“ egy polemikába a Tri- bunában (írja Z. K. Slabý) —, hanem egész életével, emberségével foglalt állásit a zsidók mellett — vállalva így önmagát: zsidóságát. A zsidó „milliő“ az ő számára nem pusztán attraktív témalehetőség: az „áttisztult pillantás“ itt talált olyan emberi mélységeket, melyeket maguk a zsidók „fedeztek fel“ önmagukban. A Zsidó anekdoták egy előszavában így ír erről: „A zsidó anekdoták melankolikusak, mint a valóságtól elfordult, de a valóságra forrón vágyakozó emberek. Öniróniájukban az aktivitás, a tettek, a teljes jogú életért való sóvárgás tükröződik." Poláček Chaplin Aranylázát idézi: „Egy aprócska zsidó jelentéktelen fekete bogár a pólusi sivatagban." De Chaplin „állja a sarat“, tartja magát. Mert az ember számára csak ez marad: szembenéznil Szembenézni önmagunkkal — vállalni önmagunkat. Szembenézni a világgal — vállalni a világot. (M. L.) Karéi Poláček ZfldÓ AHekdoták Egy vőlegény kijelentette, hogy ő bizony nem vesz zsákbamacskát. Ogy akarja látni a menyasszonyt, ahogyan az isten megteremtette. A lány szülei nehéz harcot vívnak önmagukkal. De mivel nagyon jő partiról van szó, végül beleegyeztek. A vőlegény vagy öt percig elgondolkozva vizsgálgatta a levetkőzött menyasszonyt, majd határozottan kijelentette: „Nem veszem el. Nem tetszik az orra?“ Egy gazdaghoz beállított egy zsidó koldus. A gazdag előhívta a szolgáját, és így szólt hozzá: „Johan, dobd ki ezt az embert, nekem megesett rajta a szívem!“ Goldstein úrnak nagyon szép felesége van. Egyszer az egyik barátja félrehívta Goldsteint, és bizalmasan suttogta: „Ember, hát vak vagy? A feleségednek négy szeretője van!“ „Mi az, hogy vak? — válaszolta hidegvérrel Goldsten. — Én inkább részt veszek egy jő üzletben húsz százalékkal, mint egy rosszban százzal.“ ■.i Egy úr megkérdezett egy másikat: „Tessék mondani, Kohn úr, merre van a Jung- mann tér?“ „Hogyan tudja, hogy Kohnnak hívnak?“ „Kitaláltam.“ „Akkor találja ki azt is, hogy hol van a Jungmann tér!“ Dalles úr fohásza: „Magasságos isten, segíts rajtam! Hisz megkönyörültél már egészen idegen embereken is, hát rajtam miért nem?“ Az öreg Porges, aki családi körében bölcsnek számít, unokáinak világunk és a túlvilág közti különbséget magyarázza. „Nézzétek, gyerekek: ez a világ, amelyet látunk, nem a miénk, zsidóké, hanem a keresztényeké. Ezért a másvilág, ahová majd halálunk után kerülünk, csak a miénk lesz.“ — Szünet. — Egy kis idő múlva hozzáteszi a bölcs: „Különben, jót nevetnék rajta, ha a másvilág is a keresztényeké lenne!“
