Irodalmi Szemle, 1970
1970/4 - FIGYELŐ - Mészáros László: Csökkent lehetőségek (Václav Havel darabja a Nagyvilágban)
sorvadt vissza. A helyette 1936-ban alapított Magyar Nap című napilap nem tüntette fel pártjellegét, ezért könnyebben is lehetett terjeszteni, politikai hatása is nagyobb volt. A szerző azzal a merész megállapításával, hogy a Munkás a húszas évek „egyedüli magyar nyelvű haladó napilapja“ volt, nemcsak budapesti baloldali lapokat (közte a Népszavát) bélyegez reakciósnak, hanem a bécsi Jövöt és horribile dictu — a Bécsi Magyar Újságot is. A szerző elnézte, hogy utóbbiba kommunisták is írtak. Csanda Sándornak A csehszlovákiai magyar irodalom szocialista hagyományai című tanulmánya a mű befejező részét képezi. Ez lémvegében Az első nemzedék című Cí '.zlovákiai magyar irodalomtörténet egyik részlete, módosítva a gyűjteményes munka követelményeihez. Kívánatos lett volna, ha ez alkalommal a második nemzedékkel is foglalkozott volna, hiszem a Fáklya és az Irodalmi Szemle megjelenése óta figyelemreméltó szépirodalmi és publicisztikai tevékenység folyik. Ezzel az észrevétellel egyidejűleg azonban azt is leszögezzük, hogy Zvara és Csanda tanulmányai képezik a mű legfigyelemreméltóbb részéit. Ezeket kellett volna az első két helyre tenni, mivel a többi tanulmány még regionális szemszögből is inkább részletkérdéseket tárgyal. Amikor ezt a kezdeményezést pozitiven értékeljük, nem mulasztjuk el leszögezni, hogy az összeállítás bizonyos egyoldalúságtól nem mentes. Hasonló hibája volt a Borsody István-féle összeállításnak — de ellenkező előjellel. Az 1938- as gyűjtemény nem talált vállalkozóra, aki külön cikket írt volna a csehszlovákiai magyar munkásságról, az 1969-es összeállításban viszont hallgatnak az ellenzéki pártokról és az aktivistákról. Helyesebb lett volna tehát ezt a címet adni a munkának: A csehszlovákiai magyarok és a szocializmus. Elfért volna benne a Popély-féle tanulmány is a Masa- ryk-Akadémiáról. Ha a kiadó esetleg a kötött terjedelem miatt nem vállalkozhatott több tanulmány közzétételére, ezek egy II. kötetben láthatnának napvilágot. Dr. Fogarassy László Csökkent lehetőségek (Václav Havel: A figyelemösszpontosítás csökkent lehetősége — Nagyvilág, 1969/8/ Mihályi Gábor szerint — a darab előszavában — „az áltudományos banalitás komédiája“-ról van szó. Mihályi a továbbiakban figyelmezteti az olvasót, hogy Havel darabja azért „fajsúlyosabb munka, mint amilyennek talán első olvasásra látszik“, de hozzáteszi, hogy „hiba volna hallatlan mélységeket keresni ebben a végeredményben szórakoztatásnak szánt, a tudományosság »álmélységeit« kigúnyoló vígjátékban“. Mihályi tehát következetesen használja a vígjáték megjelölést, pedig a darab „autorizált“ műfaji meghatározása: „színmű két felvonásban“. Miről van tehát szó? Komédiáról, színműről, vagy kimondottan drámáról? Minden csak a szemlélettől függ? Azt hiszem, maga az a tény, hogy Havel színműről beszél, meggyőzően bizonyítja: komolyan vette ezt a problémát, és nem egyszerűen komédiának szánta. (Nem vitatjuk, hogy mennyiben lehet „komoly“ egy vígjáték. Hogy az író „komolytalanabb“ hangon is tud mélyebbre mutatni, azt a „Kerti ünnepély" - bői jól láthatjuk.) Havel tehát valószínűleg éppen „végeredményben“ nem csak szórakoztatásnak szánta művét, és ha nem is „hallatlan“ mélységekig hatol, mindenképpen jóval az álvalóság szürke uniformisa alá. (Havel mélyebb érdeklődéséről tanúskodnak egyébként publicisztikai megnyilvánulásai is.) Problematikus lehet továbbá az is, hogy miért abszurd darab Havel műve. Mert nyilvánvaló, hogy formailag nem az. Tudjuk, hogy az első „abszurd“ darabok éppen formailag voltak „érthetetlenek“ — tehát abszurdok. Tulajdonképpen egyszerűen szokatlanok voltak. Gondoljunk Godotra: a „kész bohózatban lehetetlen volt első látásra (olvasásra) felismerni valami mélyebb értelmet. Gondolkozni kellett rajta — és aztán találtunk benne értelmet. Ezzel megszűnt a forma abszurditása is. És Havel darabjában már egyáltalán nem hatnak abszurdként a kergetőző jelenetek, a filmszerű „események“. A modern dráma ma már egyszerűen így (is) dolgozik. Ezt már értjük. Hol van hát az abszurd?
