Irodalmi Szemle, 1970

1970/4 - HAGYOMÁNY - Fried István: Cseh-magyar kapcsolatok a nemzeti ébredés korában

körök terveit, munkáját, viszont a cseh tudomány eredményei Pesten is hozzáférhetővé váltak. Annál is inkább, mert Ribay halála után hatalmas slavica-anyagot (elsősorban szlovák és cseh anyagról van itt szó) tartalmazó hagyatékának nagy részét Jankovich Miklós vásárolta meg, aki Ribaytól a gyűjtés szenvedélyén kívül a szláv érdeklődést is örökölte; a hagyaték másik része Schedius Lajos javaslatára a pesti evangélikus egyházközség levéltárának birtokába került.

Schedius neve nem ismeretlen a cseh olvasók előtt. Sternberg Joachim az útirajzában (Reise nach den ungarischen Bergstädten ... und Pesth im Jahre 1807) megemlékezik a pesti egyetemi tanárról, művei amúgy is ismertek voltak előtte. Sternberg a Széchényi Könyvtárat lelkesen említi. Talán nem is tudta, hogy Ribayt is, Dobrovskýt is milyen szoros kapcsolatok fűzték a nagy magyar nemzeti könyvtár megteremtőjéhez; hogy a levelezés olykor munkatársi segítséggé nemesedett; hogy Széchényi Ferenc nem egy értékes könyvet köszönhet Ribay buzgóságának. A sors érdekes útjai: a Jankovich-hagyaték (benne Ribay kézirattárával, slavica-gyűjteményé- vel, egész hagyatékával) később a Széchényi Könyvtárba került, s a cseh-magyar kapcsolatok kutatói innen meríthetik tudásukat.

Dobrovský dicséretét olvashatta Sándor Istvánnak, a kitűnő bibliográfusnak olvasója a Sokféle vékony köteteiben. A XIV. század cseh irodalmáról Dobrovský nyomán fest képet, de a cseh mestert idézi, mikor a finnugor nyelvrokonság kérdéseiről nyilatkozik. A cseh történetírás már csak azért is érdekelte a magyar tudomány képviselőit, mert számos ponton érintkezett a magyar és a cseh nemzet története. Zsigmond, a konstanzi zsinat német-római császára magyar király is volt; az ő eredménytelen harcai következtében az akkori Észak-Magyarország területére is eljutottak cseh katonák; a huszita mozgalom lecsapódásaként robbant ki 1437-ben Erdélyben Budai Nagy Antal felkelése. Majd Mátyás király fölösleges és hiábavaló cseh hadjáratainak értékeléséhez a cseh krónikások adatai is szükségesnek bizonyultak. Az irodalomban is ez a helyzet: a huszita biblia körüli vita; Mátyás, majd Ulászló reneszánsz-humanista udvara; Prága egyeteme IV. Károly korában, majd az ellenreformáció egyik székhelyeként; Comenius magyarországi évei — hogy csak néhányat említsünk a közös hagyományok közül.

Nem csodálkozhatunk, ha a történészeink (nem is a szövegközlők, az udvar szolgálatában állók, hanem a náluk függetlenebbek, éppen ezért óvatosabbak) éber szem mel kutatják ezeket a hagyományokat. Budai Ézsaiás Prágai Jeromos magyarországi tartózkodását említi könyvében (Magyarország históriája), majd Mátyás csehországi hadjáratait ekképpen méltatja: a pápa igen megharagudott Podébradra, mert a huszitákkal tartott. „Mátyás királyra bízta, hogy Csehországot foglalja el a maga számára. Ettől idegenségét mutatta Mátyás király ..., tudta azt..., hogy Podiebrad György vitéz és próbált vezér volt... Azután kezdte ugyanerre késztetni Mátyást III. Fridrich is, szép ígéreteket tévén néki: nevezetesen, hogy Mátyást segíteni fogja Podiebrad György ellen; sőt ha Csehországnak valamely részét elfoglalja, abba őtet, mint németországi császár investiálja ..III. Frigyesnek aztán sikerült összeveszíteni az egyérdekű uralkodókat, hogy aztán a zavarosban halászhasson. Budai megértéssel ábrázolja a cseh királyt, „kinek igen nehezen esvén, hogy őtet a veje minden igaz ok nélkül támadta meg, és kérésére is a hadakozásról le nem tett“.

Még egyértelműbb Virág Benedek állásfoglalása. A Pelei s Pessina történeti munkáit forgató s erősen fölhasználó magyar költő-történész igyekszik Zsigmond királyt menteni, inkább a konstanzi zsinaton összegyűlt egyházi hatalmasságoknak tulajdonítja Hús halálát. Mátyás királyt ő is — jogosan — a magyar történelem egyik legnagyobb alakjának tekinti, benne látja a nemzeti király, a kulturális értékeket becsülő mecénás kelet-európai típusát, de cseh hadjáratait ő sem menti. „A nagy buzgóság

— írja Virág — elfelejtető Mátyással, hogy neki Podiebrad ipa és frigyese.“ Ennél többet is olvashatunk a Magyar Századok címen, sajnos csak töredékesen elkészült történeti munkában. Virág Benedek, aki az erkölcsöt, a hazafiságot s a történész ítéletét a rómaiaktól, kedves Horatiusától és Tacitusától tanulta, s aki történelmet, igaz magyarként, de „sine ira et studio“ (harag és részrehajlás nélkül) írt, megszólaltatja a cseheket. Mátyás követének — többek között — ezeket válaszolják: „Mi semmit úgy nem óhajtunk, mint a békességet megtartani, jelesben azon nemzetekkel és fejedelmekkel, kikhez régen és emlékezetet meghaladó üdőtől fogva az atyafiságos