Irodalmi Szemle, 1970

1970/4 - Duba Gyula: Csapfelelős

férfiút akkoriban hagyta el a felesége, magával víve nyolc kis gyermeküket is, s a váratlan csapás következtében a jámbor lélek meghasonlott a világgal, így a rá váró hivatás betöltésére kiválóan alkalmasnak mutatkozott. Szerelmi bánatában hosszú ideig visszavonultan, puritán életet élt, látogatók nem tették be lábukat a garzonszobába, a főcsapot pontosan zárta és nyitotta. A nehézségeik akkor bukkantak fel újra, amikor a jóember nem bírta tovább a feneketlen keserűséget és magányt, s inni kezdett. Egyedül ivott, de keményen. Szótlanul és eltökélten. S mind gyakrabban történt meg, hogy éjfélután tántorgott le a pincébe, a hajnali csapnyitás idejét meg átaludta. Mulasztásai következtében itt-ott újra berozsdásodott néhány csap, és a ház népe reggel mosdatla- nul széledt szét dolgos hétköznapjai szövevényében. Hanyagsága ellen egyre szaporodtak a kifogások és a panaszok. A felvételi bizottság végre is lement hozzá, hogy közkívánatra beszéljen vele. Előrebocsátjuk, a látogatásuk kevés sikerrel járt. A jámbor óriás először panaszosan ecsetelte ikietlen magánya kínjait, s hogy nem bírja tovább, majd amikor a bizottság a szerződésnek egyes pontjaira hivatkozott, melyet aláírt, és ezért teljesítenie kell, váratlan dühroham kerítette hatalmába, felkapott egy feszítővasat, és a demokráciára hivatkozva felkergette a bizottságot a tizedik emeletre. Indulatos kirohanása után mintha magába szállt volna, testileg megrokkant, hajlottan járt, és néhány hétig semmi kifogás nem merült fel ellene. S akkor egyszerre bejelentette, hogy megnősül. Ilyen fontos tisztséget betöltő, közéleti férfiú, mint ő, nem élhet huzamosabb ideig asszony nélkül. Társadalmi helyzete megköveteli a rendezett családi életet, a tűzhely melegét, a békességet és a boldogságot. Igen, a boldogságot, az élet derűjét, az örömöket... egyszóval megismerkedett egy tisztességes hajadonnal, akit rövidesen oltár elé vezet.

így került a terebélyes, negyvenöt év körüli Hal téri kofa a garzonlakásba. S bár a csapfelelős nem vezethette oltár elé, mert megszökött feleségétől még nem vált el, ennek ellenére becsületesen nejeként kezelte. Olyannyira a kedvében járt az asszonynak, hogy reggel, amikor nyitnia kellett volna a főcsapot, a kofa kiskocsiját tolta a piacra, megrakva friss spenóttal, fejes (káposztával, rózsakrumplival és hagymával; vidáman tolta a kiskocsit, és néha énekelt. Csapjaink a boldog pár örömeinek a -növekedésével egyenes arányban rozsdásodni kezdtek, s ahogy felvirágzott és terebélyesedett a zöldségüzlet, úgy lettek mind szurtosabbak és elhanyagoltabbak a ház gyermekei. Amikor a csapfelelős bejelentette, hogy neje áldott állapotban van, kitört a botrány, mert a boldog apajelölt azzal folytatta, hogy az utód őt mérhetetlenül boldoggá teszi, és egyben növeli a felelősségét családjával szemben, s immár nem elég számára a garzonlakás, ezért háromszobás lakást kér a földszinten. így mondotta: háromszobás lakásra tart igényt a földszinten. Nézzük, micsoda igényes, szörnyülködtek a lakók. Óriási volt a felzúdulás, az egész ház lázongott. A felhevült főbérlők azokra az időkre figyelmeztették a nagyigényű férfiút, amikor alázatosan és hálásan, mondhatni: szerényen elfoglalta hivatalát, sokan hálátlannak és szégyentelennek bélyegezték. Kígyót melengettünk a keblünkön, állították ezek, de ő dacosan szembefordult bírálóival, és nyilvánvaló volt, hogy a Hal téri kofa hátulról bökdösi őt. Ne, ne engedjen! S még csak fel sem mondhattunk neki, szolgálati lakásából nem tehettük ki, mert asszonya tagadhatatlanul gömbölyödött, így végül is jó arcot vágtunk a kényszerű helyzethez, a kis csapfelelős érkezésének hírét hallva örömet mutattunk, és a miniszterhelyettes közbenjárásával felszabadítottunk a földszinten egy háromszobás luxuslakást. Határozott fellépésével még azt is elérte a következetes csapfelelős, hogy a garzonlakást a kofa nevére írják át.

Házunkba béke költözött. A csapok nem rozsdásodtak többé, és a vízellátás kifogástalanul működött. S ahogy ez már rendezett társadalmi körülmények között szokott történni, az események központi hőse is révbe ért. Arca kigömbölyödött, egyre jobban öltözött, és mind választékosabban beszélt. Tekintélye napról napra növekedett. Beleszólt a ház vitás kérdéseibe, és véleményét meghallgatták. Növekvő anyagi jóléte erkölcsi emelkedéssel járt, tiszteletet parancsolóan okosodott. S el kell ismerni, hogy magánügyeit körültekintően intézte. Váratlanul megállapítottuk, hogy a garzonlakásba egy füttyös kedvű, meghatározhatatlan jellegű egyenruhát viselő fiatalember költözött, akiről messzire lerítt, hogy valamilyen módon a csapfelelőshöz tartozik. Senki sem tudta, ki ő, de gyakran látták őket kettesben, és ilyenkor a csapfelelős a felettes hangnemében beszélt a fiatalemberrel, feltehetően parancsokat adott neki. S az a mér